Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Békesség veletek, alleluja, én vagyok, ne féljetek, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
144. zsoltár (1-9)
1)
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
2)
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
3)
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, * az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4)
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, * és hatalmasságodat /megvallják.
5)
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, * és csodatetteidet /elmondják.
6)
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, * és nagyságodat hírül /adják.
7)
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, * és igazságodon ujjon/ganak.
8)
Könyörülő az Úr és /irgalmas, * hosszantűrő és nagyir/galmú.
9)
Édes az Úr minden/kihez, * irgalmassága ott van minden műve /fölött.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
144. zsoltár (10-22)
10)
Uram, minden alkotásod hálát adjon /néked, * és szentjeid áldjanak /téged!
11)
Országodnak dicsőségét /hirdessék, * és hatalmadat /kiáltsák,
12)
Hogy megjelentsék az embereknek hatalmad /erejét, * országodnak dicsőségét és /nagyságát.
13)
Mert a te országod örökkévaló /ország, * és nemzedékről nemzedékre a te /uralmad.
14)
Hűséges az Úr minden /szavában, * és minden cselekedetében /szentséges.
15)
Fölsegíti az Úr mind, akik /elestek, * és az elnyomottat föle/meli.
16)
Mindeneknek szemei tebenned bíznak, /Uram, * mert te adsz nekik eledelt alkalmas /időben.
17)
Föltárod a te szent /kezedet, * és betöltesz minden élőket áldá/soddal.
18)
Igaz az Úr minden /útjában, * és minden cselekedetében /szentséges.
19)
Közel van az Úr mindazokhoz, kik segítségül /hívják, * mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igaz/ságban.
20)
Az őt félők akaratát /megteszi, * könyörgésüket meghallgatja és megszabadítja /őket.
21)
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt /szeretik, * de elveszti mind a bűnö/söket.
22)
Az Úr dicséretét hirdesse az én szám, ✝
és áldja minden test az ő szent/nevét * mindenkoron és örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1)
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, * éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2)
Ne a fejedelmekben /bízzatok, * emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3)
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, * ama napon semmivé lesznek /terveik.
4)
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, * reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5)
Benne, ki az eget és földet /alkotá, * a tengert és minden /élőt.
6)
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, * és ételt ád az éhe/zőknek.
7)
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, * az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8)
Az Úr fölemeli a letör/teket, * szereti az Úr az iga/zakat.
9)
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, * a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10)
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, * nemzedékről nemze/dékre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, * a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2)
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, * és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3)
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, * és bekötözi az ő sebe/iket.
4)
Ő mondja meg a csillagok /számát, * és ő hívja mindenikét /nevén.
5)
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, * és bölcsességének nincsen /határa!
6)
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, * de porig alázza mind a /bűnöst.
7)
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, * és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8)
Ki beborítja az eget /felhőkkel, * és a földnek esőt /készít.
9)
Ki a hegyeken szénát /teremt, * és gyógyító füvet az embernek /javára.
10)
Ki állatainknak táplálékot /juttat, * s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11)
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, * sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12)
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, * azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1)
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, * dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2)
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, * fiaidnak áldást /ő adott.
3)
A te határaidon békét /ő teremt, * a gabona javával elégít ki /téged.
4)
Ő elküldi szavát a /földre, * sebesen fut az ő be/széde.
5)
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, * s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6)
Ki darabokban hullatja /jegét. * Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7)
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, * az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8)
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, * igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9)
Ezt más néppel ő meg nem /tette, * és törvényeit velük nem kö/zölte.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói, megcsalván önmagatokat. ✝ Mert, ha valaki hallgatója az igének, és nem cselekvője, az ilyen hasonlító ahhoz az emberhez, aki természetes ábrázatát a tükörben szemléli, * megnézte ugyanis magát, és elment, és rögtön elfelejtette, hogy milyen volt.
Kapitulum (Jak 1)
Ha valaki vallásosnak tartja magát, ✝ de nem fékezi nyelvét, hanem megcsalja önszívét, * annak hiábavaló a vallásossága.
Kapitulum (Jak 1)
A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és az Atya előtt ez: ✝ meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szoronatásukban, * és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.
Responzórium
Föltámadt az Úr a sírból, * alleluja, alleluja. FÖLTÁMADT... V! * Ki értünk a keresztfán függött. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLTÁMADT...
Himnusz
1)
Az Isten igaz napja ez, /szent fényességgel tiszta nap, /a drága vér ma mossa le /a világ szörnyű bűneit.
2)
Hitetlen hite visszatér, /ma újra látnak a vakok, /s kiben nem old fel rettegést, /ha látja: megtér a lator?!
3)
Keresztjét jóra váltja ő, /gyors hittel Jézust kérleli, /igazként sokat megelőz, /s az Úr országát elnyeri.
4)
Ámulnak mind az angyalok, /látván a testi büntetést, /s hogy Krisztushoz tér a gonosz, /boldog életet érdemel.
5)
Csodálatos misztérium, /világ szennyét hogy mossa le, /mindenki bűnét elveszi, /test vétkét tisztítván a test.
6)
Lehet-e ennél nagyszerűbb, /vétket bocsát az irgalom, /félelmet old a szeretet, /s új életet szül a halál?!
7)
Saját csalétkét falja fel, /magát köti meg a Halál, /meghal mindenki élete, /s felkél mint minden élete.
8)
Elér mindenkit a Halál, /de feltámad mind a halott, /s pusztítva, ütve a Halál /csak maga vesztét nyögheti.
9)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vigadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R) Mert már esteledik, alleluja!
Magnificat
Mindeddig nem kértetek semmit, kérjetek, és megkapjátok, alleluja.
Magnificat
Kérjtek, és megkapjátok, hogy örömetek teljes légyen, mert az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és hittetek, alleluja.
Magnificat
Íme, most nyíltan beszélsz, s nem mondasz példázatot, most tudjuk, hogy mindent tudsz, s hisszük, hogy Istentől jöttél, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Isten, kitől minden jó származik, a hozzád esdeklőknek add meg kegyesen, hogy a te sugallatodra azt gondoljuk, ami helyes, és irányításoddal azt meg is tegyük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!