Bevezetés
Eljöttek immár a bűnbánattartás napjai bűneink váltságára, lelkünk üdvösségére.
144. zsoltár (1-9)
1)
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
2)
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
3)
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, * az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4)
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, * és hatalmasságodat /megvallják.
5)
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, * és csodatetteidet /elmondják.
6)
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, * és nagyságodat hírül /adják.
7)
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, * és igazságodon ujjon/ganak.
8)
Könyörülő az Úr és /irgalmas, * hosszantűrő és nagyir/galmú.
9)
Édes az Úr minden/kihez, * irgalmassága ott van minden műve /fölött.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
144. zsoltár (10-22)
10)
Uram, minden alkotásod hálát adjon /néked, * és szentjeid áldjanak /téged!
11)
Országodnak dicsőségét /hirdessék, * és hatalmadat /kiáltsák,
12)
Hogy megjelentsék az embereknek hatalmad /erejét, * országodnak dicsőségét és /nagyságát.
13)
Mert a te országod örökkévaló /ország, * és nemzedékről nemzedékre a te /uralmad.
14)
Hűséges az Úr minden /szavában, * és minden cselekedetében /szentséges.
15)
Fölsegíti az Úr mind, akik /elestek, * és az elnyomottat föle/meli.
16)
Mindeneknek szemei tebenned bíznak, /Uram, * mert te adsz nekik eledelt alkalmas /időben.
17)
Föltárod a te szent /kezedet, * és betöltesz minden élőket áldá/soddal.
18)
Igaz az Úr minden /útjában, * és minden cselekedetében /szentséges.
19)
Közel van az Úr mindazokhoz, kik segítségül /hívják, * mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igaz/ságban.
20)
Az őt félők akaratát /megteszi, * könyörgésüket meghallgatja és megszabadítja /őket.
21)
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt /szeretik, * de elveszti mind a bűnö/söket.
22)
Az Úr dicséretét hirdesse az én szám, ✝
és áldja minden test az ő szent/nevét * mindenkoron és örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1)
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, * éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2)
Ne a fejedelmekben /bízzatok, * emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3)
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, * ama napon semmivé lesznek /terveik.
4)
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, * reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5)
Benne, ki az eget és földet /alkotá, * a tengert és minden /élőt.
6)
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, * és ételt ád az éhe/zőknek.
7)
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, * az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8)
Az Úr fölemeli a letör/teket, * szereti az Úr az iga/zakat.
9)
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, * a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10)
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, * nemzedékről nemze/dékre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, * a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2)
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, * és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3)
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, * és bekötözi az ő sebe/iket.
4)
Ő mondja meg a csillagok /számát, * és ő hívja mindenikét /nevén.
5)
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, * és bölcsességének nincsen /határa!
6)
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, * de porig alázza mind a /bűnöst.
7)
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, * és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8)
Ki beborítja az eget /felhőkkel, * és a földnek esőt /készít.
9)
Ki a hegyeken szénát /teremt, * és gyógyító füvet az embernek /javára.
10)
Ki állatainknak táplálékot /juttat, * s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11)
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, * sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12)
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, * azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1)
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, * dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2)
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, * fiaidnak áldást /ő adott.
3)
A te határaidon békét /ő teremt, * a gabona javával elégít ki /téged.
4)
Ő elküldi szavát a /földre, * sebesen fut az ő be/széde.
5)
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, * s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6)
Ki darabokban hullatja /jegét. * Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7)
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, * az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8)
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, * igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9)
Ezt más néppel ő meg nem /tette, * és törvényeit velük nem kö/zölte.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Joel 2)
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 7)
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum (Ezek 18)
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Responzórium
A te szolgád vagyuk, Uram, * adj értelmet nékem. A TE SZOLGÁD... V! * Hogy tudjam a te bizonyságaidat. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ADJ ÉRTELMET... A TE SZOLGÁD...
Himnusz
1)
Itt az alkalmas szent idő, /az üdvösségnek napjai, /hogy megtisztítsuk a szívünk, /lemosva vétkek szennyeit.
2)
Jelezte ezt már Mózes is, /ki vad vidékre elvonult, /vállalva népe bűneit, /hogy sírva, könnyel mossa le.
3)
Illés is így tett egykoron, /kit elragadt a tűz-szekér, /s világteremtő Istenünk, /ki testet öltve jött közénk.
4)
Ezért imánk míg esdekel, /alázkodjék az értelem, /hajoljon földre térd s a váll, /arcunkat mossák könnyeink.
5)
Vágyunkat űzzük messzire, /törjük meg testünk ösztönét, /így leszünk élő áldozat, /és bőkezűen adhatunk.
6)
Szolgálván hogyha böjtölünk, /elszáll a belső lustaság, /elfut a lelki zsibbadás, /világosságra vált a köd.
7)
Legyen bár vétkek temploma, /és bűnfekéllyel telt a szív, /a böjt lesz legjobb gyógyszere, /ha kegyelmével jő Atyánk.
8)
Jézus, könyörgünk, irgalom! /Bánkódva hozzád száll szavunk: /hogy bűn világát rontv szét /irgalmad hozzon békülést!
(Meghajolva:)
Fiaddal add meg, jó Atyánk, /örök Lelkeddel add meg ezt, /kit háromságos névvel is /vallunk, hogy egy vagy, Istenünk.
Ámen!
Verzikulus
V) Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R) Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Magnificat
Íme, itt az alkalmas szent idő, íme, most van itt az üdvösségnek napja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Kérünk, mindenható Isten, tekints le az alázatosak vágyakozására, és a mi védelmezésünkre terjeszd ki fölséges jobbodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!