Bevezetés
A gonoszoknak lelke dühöngött ellenem, mily nagyon megnehezült miattuk az én szívem.
144. zsoltár (1-9)
1)
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
2)
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
3)
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, * az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4)
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, * és hatalmasságodat /megvallják.
5)
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, * és csodatetteidet /elmondják.
6)
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, * és nagyságodat hírül /adják.
7)
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, * és igazságodon ujjon/ganak.
8)
Könyörülő az Úr és /irgalmas, * hosszantűrő és nagyir/galmú.
9)
Édes az Úr minden/kihez, * irgalmassága ott van minden műve /fölött.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
144. zsoltár (10-22)
10)
Uram, minden alkotásod hálát adjon /néked, * és szentjeid áldjanak /téged!
11)
Országodnak dicsőségét /hirdessék, * és hatalmadat /kiáltsák,
12)
Hogy megjelentsék az embereknek hatalmad /erejét, * országodnak dicsőségét és /nagyságát.
13)
Mert a te országod örökkévaló /ország, * és nemzedékről nemzedékre a te /uralmad.
14)
Hűséges az Úr minden /szavában, * és minden cselekedetében /szentséges.
15)
Fölsegíti az Úr mind, akik /elestek, * és az elnyomottat föle/meli.
16)
Mindeneknek szemei tebenned bíznak, /Uram, * mert te adsz nekik eledelt alkalmas /időben.
17)
Föltárod a te szent /kezedet, * és betöltesz minden élőket áldá/soddal.
18)
Igaz az Úr minden /útjában, * és minden cselekedetében /szentséges.
19)
Közel van az Úr mindazokhoz, kik segítségül /hívják, * mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igaz/ságban.
20)
Az őt félők akaratát /megteszi, * könyörgésüket meghallgatja és megszabadítja /őket.
21)
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt /szeretik, * de elveszti mind a bűnö/söket.
22)
Az Úr dicséretét hirdesse az én szám, ✝
és áldja minden test az ő szent/nevét * mindenkoron és örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1)
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, * éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2)
Ne a fejedelmekben /bízzatok, * emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3)
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, * ama napon semmivé lesznek /terveik.
4)
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, * reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5)
Benne, ki az eget és földet /alkotá, * a tengert és minden /élőt.
6)
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, * és ételt ád az éhe/zőknek.
7)
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, * az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8)
Az Úr fölemeli a letör/teket, * szereti az Úr az iga/zakat.
9)
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, * a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10)
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, * nemzedékről nemze/dékre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, * a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2)
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, * és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3)
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, * és bekötözi az ő sebe/iket.
4)
Ő mondja meg a csillagok /számát, * és ő hívja mindenikét /nevén.
5)
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, * és bölcsességének nincsen /határa!
6)
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, * de porig alázza mind a /bűnöst.
7)
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, * és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8)
Ki beborítja az eget /felhőkkel, * és a földnek esőt /készít.
9)
Ki a hegyeken szénát /teremt, * és gyógyító füvet az embernek /javára.
10)
Ki állatainknak táplálékot /juttat, * s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11)
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, * sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12)
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, * azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1)
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, * dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2)
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, * fiaidnak áldást /ő adott.
3)
A te határaidon békét /ő teremt, * a gabona javával elégít ki /téged.
4)
Ő elküldi szavát a /földre, * sebesen fut az ő be/széde.
5)
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, * s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6)
Ki darabokban hullatja /jegét. * Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7)
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, * az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8)
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, * igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9)
Ezt más néppel ő meg nem /tette, * és törvényeit velük nem kö/zölte.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 50)
Testemet a verőknek adtam, s orcámat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a reám köpdösőktől, ✝ az Úr az én segítőm, * és tudom, hogy meg nem szégyenülök.
Kapitulum (Róm 5)
Ajánlja pedig az Isten nekünk az ő szeretetét, mert amikor még bűnösök voltunk, Krisztus akkor halt meg értünk, ✝ mennyivel inkább most, hogy megigazultunk az ő vérében, * megszabadulunk a haragtól őáltala.
Responzórium
Mind ezt kiáltották: ✝ feszítsd őt keresztre, * mert Isten fiává tette magát. MIND EZT KIÁLTOTTÁK:... V! Belépve Pilátus Jézussal a helytartói házba + ezt mondá néki: * te vagy-e a zsidók királya? MERT ISTEN... Felelte Jézus: + "Te mondád, * hogy a zsidók királya vagyok." MERT ISTEN... Kilépett tehát Jézus a helytartói házból + töviskoronát viselvén * és bíborszínű köntöst. MERT ISTEN... Kérdezte Pilátus: + "A ti királyotokat feszítsem-e meg?" * S mondták: "Nincsen királyunk csak császárunk!" MERT ISTEN... MIND EZT KIÁLTOTTÁK:...
Himnusz
1)
Király zászlói lengenek, /villog titkával a Kereszt, /rá testben fölfeszíttetett, /ki minden testet alkotott.
2)
Szögekkel verve tagjai, /kinyújtva lába és keze, /itt függ a véres áldozat, /ki a megváltás ára volt.
3)
A lándzsa szörnyű vashegye, /itten sebezte oldalát, /vérrel és vízzel áradott, /lemosva bűneink sarát.
4)
Betellett Dávid jóslata, /amelyet egykor énekelt, /hirdetvén minden nép között: /"Fáján országol Istenünk!"
5)
Ó fényességes, drága Fa, /Király vérével bíboros, /te méltó törzsről származol, /hogy érintsd szent-szent tagjait.
6)
Te áldott, kinek ága közt /váltságunk díja lebegett, /te lettél teste mérlege, /s a poklot megrabolta fád.
7)
Szent kérged ont jó illatot, /ízed a nektárt győzi le, /ezer gyümölccsel boldogan /tapsolnak győztes karjaid!
8)
Üdvözlégy oltár, szent Kereszt, /melyen Ő dicsőn szenvedett, /rajtad az Élet halt halált, /s holtával szerezett életet.
9)
_(Meghajolunk a Szent Kereszt felé vagy letérdelünk:)_ /Ó szent Kereszt, te egy remény, /a szenvedés szent idején /növeld a jókban javaid, /s töröld a bűnös vétkeit!
(Meghajolva:)
Háromságos nagy Istenünk, /dicsérnek téged mindenek, /kiket megvált a szent Kereszt, /vezérelj minket szüntelen.
Ámen!
Verzikulus
V) Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől!
R) Az álnok embertől szabadíts meg engem!
Magnificat
Igaz, Atyám, a világ nem ismert téged, én azonban ismerlek, mivel te küldöttél engem.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Mindenható, örökkévaló Isten, aki megtetted, hogy Megváltónk testet öltsön magára és a kereszthalált vállalja, azért, hogy alázatosságának utánzására az emberi nemnek példát adjon: engedd kegyes jósággal, hogy türelmes szenvedésének tanulságait magunkban megőrízzük, és megérdemeljük, hogy föltámadásában is részesek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!