1 Dicsérjétek, ti szolgái, az /⁠Urat, *
dicsérjétek az Úr /⁠nevét!

2 Legyen áldott az Úr /⁠neve *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké!

3 Napkelettől fogva napnyu/⁠gatig *
dicsértessék az Úrnak /⁠neve!

4 Fölséges az Úr minden népek /⁠fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/⁠sége.

5 Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /⁠lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /⁠földön?

6 Az elnyomottat fölemeli a /⁠földről, *
és kiragadja a sárból a /⁠szegényt,

7 Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /⁠között, *
az ő népének fejedelmei /⁠között,

8 Ki a magtalannak lakást ad a /⁠házban, *
mint fiakon örvendező /⁠anyának.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat, minden /⁠nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /⁠népek!

2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/⁠sága, *
és az Úr igazvolta örökké /⁠megmarad.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

3 Ha elszáll a lelkük, porrá /⁠válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /⁠terveik.

10 Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /⁠Sion, *
nemzedékről nemze/⁠dékre.

9 Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /⁠viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /⁠viszi.

8 Az Úr fölemeli a letör/⁠teket, *
szereti az Úr az iga/⁠zakat.

7 Az Úr feloldozza a bilincsbe /⁠verteket, *
az Úr látóvá teszi a /⁠vakokat.

6 Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /⁠szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/⁠zőknek.

5 Benne, ki az eget és földet /⁠alkotá, *
a tengert és minden /⁠élőt.

4 Boldog az, kinek segítője Jákobnak /⁠Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/⁠nében.

2 Ne a fejedelmekben /⁠bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/⁠hetnek!

1 Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /⁠dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /⁠vagyok.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

12 Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /⁠félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /⁠bíznak.

11 Nem a lovak erősségében van az ő /⁠kedve, *
sem a férfi erejében az ő /⁠tetszése.

10 Ki állatainknak táplálékot /⁠juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /⁠hozzá.

9 Ki a hegyeken szénát /⁠teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /⁠javára.

8 Ki beborítja az eget /⁠felhőkkel, *
és a földnek esőt /⁠készít.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaa/⁠dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /⁠szavával!

5 Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /⁠ereje, *
és bölcsességének nincsen /⁠határa!

6 Az Úr fölkarolja a megalázott /⁠embert, *
de porig alázza mind a /⁠bűnöst.

1 Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /⁠zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /⁠légyen!

2 Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/⁠lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/⁠gyűjti.

4 Ő mondja meg a csillagok /⁠számát, *
és ő hívja mindenikét /⁠nevén.

3 Meggyógyítja azokat, kik megtört /⁠szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/⁠iket.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Ó, nagy Isten, kérve kérünk, templomodba jöjj közénk,
te kegyelmes jóságoddal kérésünket elfogadd,
s áldásodat bőven áraszd mindenkor e szent helyen!

Ámen!

Magasságos nagy Istennek légyen áldás, tisztelet,
Atyának és szent Fiának, s velük a Szentléleknek,
hódolattal, dicsérettel zengjünk minden századon.

4 Nyerjék meg itt, amit kérnek esdekelve mindenek,
s amit kaptak, meg is tartsák szentjeid közt szüntelen,
és az égi honba érve békességre jussanak.

5 Isten előtt igen kedves, szent e város szerfölött,
dicsérete szép hangzású, s ujjongó az éneke,
amidőn a Három-Egyet énekszóval hirdeti.

6 Szaggatással, gyötretéssel megmunkálva a kövek,
jó helyükre elkerülnek dolgos kezek művivel, a legszentebb épületnek így lesznek mind részei.

7 Jó alapnak, Szegletkőnek Krisztus az, ki küldetett,
Ő a házat anyagában kétszeresen megköti,
akit Sion híven vállalt, benne hívőn fennmarad.

8 Kapuja, mely gyönggyel ékes, s szentélye ha megnyílik,
érdemeknek erejéből bebocsátást nyer oda,
aki Krisztus szent nevéért itt a földön gyötretik.

9 Megérkezvén a magasból várta menyegzői ház,
hogy az Úrnak eljegyezve néki éljen egyedül,
minden fala színaranyból, fénylik minden bástyafok.

10 Boldog város Jeruzsálem, békességes látomás,
melyet égben építettek, élő kőből rakva fel,
angyaloknak kara díszít: menyegzői koszorú.