Antifóna | Latin incipit · 8c
Békesség veletek, alleluja, én vagyok, ne féljetek, alleluja!
111. zsoltár
1
Boldog ember az, ki az Urat /féli, *
az ő parancsolatait igen /kedveli.
9
A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /magát, *
a gonoszok kívánsága semmivé /leszen.
8
Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /örökké, *
fölemeltetik a feje dicső/séggel.
7
Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /szíve, *
azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /bukását.
6
Örök emlékezetben lészen az /igaz, *
nem fél a gonoszhír-hal/lástól.
4
Az igazaknak a sötétségben világosság /támad, *
ő az irgalmas, könyörülő és /igaz.
3
Dicsőség és gazdagság az ő /házában, *
és az ő igazsága megmarad örökkön /örökké.
2
Hatalmas lészen magva a /földön, *
az igazak nemzetsége megál/datik.
5
Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /rendezi, *
meg nem inog az mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
115. zsoltár
5
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népe /e lőtt.
10
Az Úr házának csarnoka/iban, *
tebenned, ó, Jeru/zsálem.
9
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népének színe /előtt.
8
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, *
és az Úr nevét /hívom.
7
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
6
Drága dolog az Úr sze/mében *
az ő szentjeinek /halála.
4
Az üdvösség kelyhét /veszem, *
és az Úr nevét /hívom.
3
Mit adjak az /Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /adott?
2
Mikor így szóltam fölindulá/somban: *
Hazug minden /ember.
1
Hittem, és ki is /mondottam *
még megalázottságomnak ide/jén is!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
119. zsoltár
7
Én békességes voltam, midőn /szóltam, *
ok nélkül támadtak /ellenem.
6
Régóta van már számkivetésben az én /lelkem *
azok közt, kik a békét /gyűlölik.
5
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom /ideje, *
a sötétség lakói között /lakozom.
3
Mi érjen téged, te, /álnok nyelv, *
mi legyen a te /jutalmad?
2
Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug /ajkaktól, *
az álnok /nyelvtől!
1
Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak /engem, *
és meghallgatott /engem.
4
A hatalmasnak éles /nyilai, *
s vele pusztító /tüzek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
122. zsoltár
1
Hozzád emelem az én szeme/imet, *
ki a mennyekben /lakozol.
2
Íme, miként a szolgák /szeme *
az ő uruknak /kezére,
3
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, *
míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
4
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, *
mert igen elteltünk gyalá/zattal!
5
Mert igen betelt a mi /lelkünk, *
hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
129. zsoltár
4
De nálad kegyelem /vagyon, *
és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
8
És ő szabadítja meg /Izráelt *
mind az ő gonoszsága/i ból.
7
Mert az Úrnál az irgal/masság, *
és bőséges őnála a szaba/dítás.
6
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, *
várakozzék az Úrra /Izráel!
5
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, *
az én lelkem az Úrra vára/kozik.
3
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, *
Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
2
Legyen a te füled /figyelmes *
az én könyörgésemnek /szavára!
1
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, *
Uram, hallgasd meg az én /szómat!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Himnusz | Latin incipit
1
Szenteknek fénye, angyaloknak éke,
élet forrása minden híveidnek,
ki haláloddal a halál hatalmát,
Krisztus, legyőzted.
2
Őrizd meg, kérünk, eme szép napokban
minden szolgádat, akik vigadozva
Húsvétnak napját, a te győzedelmed
ülik örömmel.
3
Üdvözlégy, Húsvét, melyen most a Győztes
visszatér immár a sötét halálból,
feltámadását ránk is kiárasztva
részeltet benne.
4
Feltámadt testét felviszi a mennybe,
tündököl immár fenn, a csillagok közt,
ítélet napján onnan jön el ismét
mint igaz Bíró.
5
Kérünk, szívünket emeld föl magadhoz,
hol égi fényben, Atyád jobbján trónolsz,
feltámadásban, kérünk, hogy ne engedj,
hullni a mélybe.
Ezt kérjük tőled, örök Atyaisten,
tőled is, Krisztus, s kettejüknek Lelke,
Szentháromságban uralkodó Isten
most és örökké.
Ámen!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Alleluja, a te szenteid, ó, Urunk, alleluja, virulnak, mint a liliom, alleluja, alleluja. Alleluja, és mint a balzsam, alleluja, illatoznak előtted, alleluja, alleluja.