Antifóna | Latin incipit · 8c
Jövel Krisztus választottja, és fogadd a koronát, melyet az Úr elkészített számodra mindörökké.
109. zsoltár
1
Mondá az Úr az én /Uramnak: *
Ülj az én job/bomra,
2
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem *
a te lába/idnak!
3
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6
Az Úr áll a te jobbod /felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8
Útja közben a patakból /iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /fejét.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
121. zsoltár
1
Vigadtam, mikor azt mondották /nékem: *
Fölmegyünk az Úr há/zába.
2
Itt állnak immár /lábaink, *
csarnokaidnak küszöbén, ó, Jeru/zsálem.
3
Jeruzsálem mily nagy városnak /épült, *
egybeillik annak minden /része!
4
Oda mennek föl a nemzetségek, ✝
nemzetségei az /Úrnak, *
bizonyságot tesz arról Izráel, hogy az Úr nevét itt kell /áldani.
5
Ott állnak az ítéletnek /székei, *
Dávid házának /trónjai.
6
Könyörögjetek békét Jeruzsálemnek, és /mondjátok: *
Szerencsés legyen, ki szeret /téged!
7
A te erős falaid közt honoljon /békesség, *
és magas tornyaidban legyen mindig /bőség!
8
Atyámfiaiért és barátaim /miatt *
békességet kívánok /néked.
9
Mert a mi Urunk, Istenünk lakóhelye benned /vagyon, *
kívánok minden jót /néked.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
126. zsoltár
5
Miként a nyilak a harcos /kezében, *
olyanok a fiak ifjúságuknak ere/jében.
6
Boldog ember, ki megtölti azokkal /tegezét, *
nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel a város kapuiban /perbe száll.
4
Mert kedveltjeinek, még ha alszanak is, ő meg tudja adni, ✝
íme, az Úr ajándéka a /gyermek is, *
a méh gyümölcse az ő /áldása.
2
Ha az Úr nem őrzi a /várost, *
hiába virrasztanak az /őrizők.
1
Ha az Úr nem építi a /házat, *
hiába fáradnak, akik azt /építik.
3
Hiábavaló virradat előtt felkelnetek, ✝
és dolgotok után járni késő /este is, *
kenyereteket gondok közt /enni.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Péld 31,10–11
Erős asszonyt ki talál? ✝ Közel és távol határokon páratlan az ő értéke. * Bízik benne férjének szíve, és nem csalódik.
Responzórium
Szép vagy arcoddal, ✝ de még szebb hiteddel, * járj közben mindnyájunkért szent N. asszony! Szép vagy... V. (!) Kedvesség ömlött el ajkaidon, * megáldott téged az Isten mindörökké. * járj közben... V. (!) Megvetetted a világot, * s most az angyalok közt vigadozol. * járj közben... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * járj közben... Szép vagy...
Himnusz | Latin incipit
1
Krisztus szolgálólánya volt,
nemes, tiszta és bűntelen,
ki megveté a földiest,
s az égiekért lelkesült.
2
Lángolt a hittől, s felhevült
a Lélek szent szerelmiben,
jelek mutatták, mily dicső,
s jutalmat mennyből szomjazott.
3
A siralomnak völgyiből
immár a mennybe átvonult,
levetve testnek nyűgjeit
örök öröm a birtoka.
Az egy Istennek glória,
értünk most kérje őt e szent,
hogy majd ha éltünk véget ér,
fogadjanak be minket is.
Ámen!
Verzikulus
V. A te ékességeddel és szépségeddel.
R. Indulj meg, szerencsével járj, és országolj!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Talált egy drágagyöngyöt, odaadta érte mindenét, és megszerezte.
Híveidnek szívét világosítsd meg, irgalmas Isten, és szent N. dicsőséges könyörgése által tedd, hogy a világ sikereit semmibe vegyük, a mennyei vigasztalásnak pedig mindenkor örvendezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Hallgass meg minket, Isten, mi Üdvözítőnk, hogy miként szent N-nek ünnepén örvendezünk, ugyanúgy a szent önfeláldozás érzésében növekedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!