Vissza

Antifóna | Latin incipit · 8c

Szerette őt az Úr, s felékesítette, a dicsőség köntösét adta reá.

109. zsoltár

1 Mondá az Úr az én /⁠Uramnak: *
Ülj az én job/⁠bomra,

2 Míg ellenségedet zsámollyá /⁠teszem *
a te lába/⁠idnak!

3 A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /⁠Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/⁠pette!

4 Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /⁠fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /⁠előtt.

5 Megesküdött az Úr, és meg nem /⁠bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /⁠szerint.

6 Az Úr áll a te jobbod /⁠felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/⁠lyokat.

7 Ítéletet tesz a nemzetek között,
a holttesteket halomba /⁠gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /⁠harcmezőn.

8 Útja közben a patakból /⁠iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /⁠fejét.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Kedvelte őt az Úr, és kiválasztotta, égi hajlékában adott néki lakást.

112. zsoltár

3 Napkelettől fogva napnyu/⁠gatig *
dicsértessék az Úrnak /⁠neve!

8 Ki a magtalannak lakást ad a /⁠házban, *
mint fiakon örvendező /⁠anyának.

7 Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /⁠között, *
az ő népének fejedelmei /⁠között,

6 Az elnyomottat fölemeli a /⁠földről, *
és kiragadja a sárból a /⁠szegényt,

5 Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /⁠lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /⁠földön?

4 Fölséges az Úr minden népek /⁠fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/⁠sége.

2 Legyen áldott az Úr /⁠neve *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké!

1 Dicsérjétek, ti szolgái, az /⁠Urat, *
dicsérjétek az Úr /⁠nevét!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Jövel, választottam, benned van az én trónom, megkívánta a Király szépségedet.

121. zsoltár

2 Itt állnak immár /⁠lábaink, *
csarnokaidnak küszöbén, ó, Jeru/⁠zsálem.

9 Mert a mi Urunk, Istenünk lakóhelye benned /⁠vagyon, *
kívánok minden jót /⁠néked.

8 Atyámfiaiért és barátaim /⁠miatt *
békességet kívánok /⁠néked.

7 A te erős falaid közt honoljon /⁠békesség, *
és magas tornyaidban legyen mindig /⁠bőség!

6 Könyörögjetek békét Jeruzsálemnek, és /⁠mondjátok: *
Szerencsés legyen, ki szeret /⁠téged!

4 Oda mennek föl a nemzetségek,
nemzetségei az /⁠Úrnak, *
bizonyságot tesz arról Izráel, hogy az Úr nevét itt kell /⁠áldani.

3 Jeruzsálem mily nagy városnak /⁠épült, *
egybeillik annak minden /⁠része!

1 Vigadtam, mikor azt mondották /⁠nékem: *
Fölmegyünk az Úr há/⁠zába.

5 Ott állnak az ítéletnek /⁠székei, *
Dávid házának /⁠trónjai.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Talált egy drágagyöngyöt, odaadta érte mindenét, és megszerezte.

126. zsoltár

4 Mert kedveltjeinek, még ha alszanak is, ő meg tudja adni,
íme, az Úr ajándéka a /⁠gyermek is, *
a méh gyümölcse az ő /⁠áldása.

6 Boldog ember, ki megtölti azokkal /⁠tegezét, *
nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel a város kapuiban /⁠perbe száll.

5 Miként a nyilak a harcos /⁠kezében, *
olyanok a fiak ifjúságuknak ere/⁠jében.

3 Hiábavaló virradat előtt felkelnetek,
és dolgotok után járni késő /⁠este is, *
kenyereteket gondok közt /⁠enni.

2 Ha az Úr nem őrzi a /⁠várost, *
hiába virrasztanak az /⁠őrizők.

1 Ha az Úr nem építi a /⁠házat, *
hiába fáradnak, akik azt /⁠építik.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Szüzeknek kórusa, dicsérjétek az Urat a mennyben.

147. zsoltár

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Kapitulum | Sir 51,8–12

Az én lelkem mindhalálig az Urat dicséri,  mert te kimented azokat, akik reád várnak, * és meszabadítod őket a szorongató kézből, Uram, Istenem.

Responzórium

Szép vagy arcoddal,  de még szebb hiteddel, * járj közben mindnyájunkért szent N. szűz! Szép vagy... V. (!) Megvetetted a világot, * s most az angyalok közt vigadozol. * járj közben... V. (!) Kedvesség ömlött el ajkaidon, * megáldott téged az Isten mindörökké. * járj közben... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * járj közben... Szép vagy...

Himnusz | Latin incipit

1 Mi Urunk, Krisztus, kit szűz anya hordott,
szüznek szülötte, anyád alkotója
vértanú szüzed (Szent N. szüzed) győzedelme napján
fogadd a himnuszt.

2 _A következő két versszak kimarad, ha nem vértanú szűz ünnepét üljük:_ Boldog e szent szűz kétszer győzedelmes,
mert uralkodott ösztönén a testnek,
és gyönge testben győz a gyűlöletnek
véres hatalmán.

3 Szívében bátor, a halált nem félte,
szótalan tűrte a kegyetlen kínzást,
vérét ontotta, s méltó lett tehozzád
jutni a mennybe.

4 Tekints, Úristen, szüzed érdemére,
bocsásd meg, kérünk, a mi vétkeinket,
hogy tiszta szívvel zenghessünk tenéked
ünnepi himnuszt.

Dicsőség néked, mindenható Isten,
három személyben egylényegű Fölség,
tisztelet, áldás, himnusz illet téged
most és örökké.

Ámen!

Verzikulus

V. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.
R. Imádkozzál érettünk, Szent N. szűz!

Verzikulus

V. Indulj meg, szerencsével járj, és országolj!
R. A te ékességeddel és szépségeddel.

Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c

Midőn megjött Krisztus, a felkészült okos szüzek bementek ővéle a menyegzőre.

Isten, ki hatalmas csodatetteid között a gyenge nemnek is megadtad a vértnúság győzedelmét, engedd kegyesen, hogy akik szent N. szüzed és vértanúd mennyei születése napját megüljük, az ő példája nyomán tehozzád emelkedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!

Mindenható, örökkévaló Isten, ki a világ gyengéit választod, hogy az erőseket megszégyenítsed, engedd kegyesen, hogy akik szent N. szűz (és vértanú) évenként visszatérő ünnepét megüljük, nálad való szószólását érezhessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!

_Ha nem volt vértanú:_ A te bocsánatodat, kérünk, Urunk, nyerje el számunkra a boldogságos szűz szent N., ki neked mindenkor kedves volt tisztasága érdemével és erődnek megvallásával. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!

_Ha nem volt vértanú:_ Hallgasd meg minket, Isten, mi Üdvözítőnk, hogy miként boldogságos szüzednek, N.-nek ünnepén örvendezünk, ugyanúgy a szent önfeláldozás érzésében növekedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!

Vissza