Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Tiéd az elsőség hatalmadnak napján, a szentség fényében, magamból szültelek Téged a hajnali csillag előtt.
109. zsoltár
1)
Mondá az Úr az én /Uramnak: * Ülj az én job/bomra,
2)
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem * a te lába/idnak!
3)
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, * uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4)
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, * magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5)
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: * Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6)
Az Úr áll a te jobbod /felől, * haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7)
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti * összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8)
Útja közben a patakból /iszik, * azért emeli magasra büszkén a /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Váltságot küldött az Úr az ő népének, elrendelte örökké az Ő szövetségét.
110. zsoltár
1)
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből * az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
2)
Nagyok az Úrnak /művei, * ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
3)
Fönség és ékesség az ő /művében, * és igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, * eledelt adott az őt fé/lőknek.
5)
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, * cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
6)
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, * az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
7)
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, * hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8)
Váltságot küldött az ő /népének, * megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
9)
Szent és rettenetes az ő /neve, * a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
10)
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, * az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Az igazaknak a sötétségben világosság támad: az irgalmas és könyörülő és igaz Isten.
111. zsoltár
1)
Boldog ember az, ki az Urat /féli, * az ő parancsolatait igen /kedveli.
2)
Hatalmas lészen magva a /földön, * az igazak nemzetsége megál/datik.
3)
Dicsőség és gazdagság az ő /házában, * és az ő igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Az igazaknak a sötétségben világosság /támad, * ő az irgalmas, könyörülő és /igaz.
5)
Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /rendezi, * meg nem inog az mindö/rökké.
6)
Örök emlékezetben lészen az /igaz, * nem fél a gonoszhír-hal/lástól.
7)
Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /szíve, * azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /bukását.
8)
Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /örökké, * fölemeltetik a feje dicső/séggel.
9)
A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /magát, * a gonoszok kívánsága semmivé /leszen.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Az Úrnál az irgalmasság, és bőséges őnála a szabadítás.
129. zsoltár
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ágyékod gyümölcsét királyi trónra ültetem.
131. zsoltár
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Tit 3)
Midőn megjelent Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, ✝ nem az igazság cselekedeteiért, melyeket tettünk, * hanem az ő irgalmassága miatt szabadított meg minket.
Kapitulum (Zsid 1,1)
Sok ízben és sokféleképpen szólván az Isten régen az atyáknak a próféták által, ✝ végezetül e napokban szólott nekünk Fia által, kit mindenek örökségévé rendelt, * ki által e világot is teremtette.
Responzórium
Az Ige ✝ testté lőn, * és miköztünk lakozék. AZ IGE... V! És láttuk az ő dicsőségét, * mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét. ÉS MIKÖZTÜNK... Kezdetben volt az Ige + és az ige Istennél volt, * és Isten volt az Ige. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ÉS MIKÖZTÜNK... AZ IGE...
Himnusz
1)
Ahol a napnak fénye kél, /s a föld amerre véget ér, /dicsérjük Krisztust, a Vezért, /Szűz Máriának gyermekét!
2)
A világ boldog Mestere, /szolgai testbe öltözött, /hogy testünk testtel mentse meg, /s ne vesszen el, kit alkotott.
3)
A szülő titkos rejtekén, /belép az égi kegyelem, /a szűz-leánynak méhe hord /soha nem ismert titkokat.
4)
Szemérmes szíve otthona /Istennek lett a temploma, /férfit nem ismervén soha /hallván igét, fiat fogant.
5)
Világra hozta gyermekét, /kit Gábriel meghirdetett, /kit anyaméhbe zárva még /János titkon megérezett.
6)
Szénán feküdni kényszerült, /nem félt jászolban szállni meg, /s kicsinyke tejjel étkezik, /kinél madár sem éhezik.
7)
Örvend a Mennynek kórusa, /Istenről zengnek angyalok, /s láthatják, ím, a pásztorok /minenek Urát, Pásztorát.
(Meghajolva:)
Urunk, dicsérünk tégedet, /aki a Szűznek Fia vagy, /Atyádat és Szent Lelkedet /örökké, minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Megmutatta az Úr az ő szabadítását.
R) Kinyilatkoztatta a nemzetek színe előtt az ő igazságát.
Magnificat
E napon Krisztus született, e napon az Üdvözítő megjelent, e napon a földön énekelnek az angyalok, örvendeznek az arkangyelok, e napon újjonganak az igazak is, mondván: Dicsőség a magasságban Istennek, alleluja!
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyszülötted test szerinti új születése szabadítson meg minket, kiket régi szolgaságunk a bűn igájában tart. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
P: Add meg, kérünk, Urunk, Istenünk, hogy mi, akik most örülünk annak, hogy Urunk, Jézus Krisztus születése újra ránk köszöntött, életmódunkkal méltók legyünk az ő sorsközösségébe tartozni. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
P: Isten, aki az emberi természet méltóságát csodálatos módon megalkottad, és még csodálatosabb módon megújítottad, adjad, hogy annak istenségében részesedjünk, aki kegyesen részesévé lett emberségünknek. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
P: Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy nekünk, kiket megtestesült Igédnek eláraszt új világossága, cselekedeteinkből ragyogjon elő, ami a hit által elménkben tündököl. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Ők azok, kik a nagy szorongatásból jöttek, megmosták ruháikat, s kifehérítették a Báránynak vérében.
Verzikulus
V) Drága dolog az Úr szemében.
R) Az ő szentjeinek halála.
P: Isten, akinek dicsőséget e mai napon az ártatlan vértanúk nem szavakkal, hanem halálukkal megvallva hirdettek, add halálra bennünk a bűnnek minden gonoszságát, hogy a benned való hitről, melyet kimond a nyelvünk, életünk módja is tanúságot tegyen. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Felix locus felix ecclesia in qua Thomae viget memoria felix terra quae dedit praesulem felix illa quae fovit exsulem felix pater succure miseris ut felices iungamur superis.
Verzikulus
V) Imádkozzál érettünk, Szent Tamás vértanú!
R) Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire.
P: Isten, kinek Egyházáért a dicsőséges Tamás püspök az istentelenek kardja által halált szenvedett: add meg, kérünk, hogy mindazok, kik segítségéért könyörögnek, kérésüknek üdvös eredményét elnyerjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!