Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Imádjátok az Urat, alleluja, az Ő szent hajlékában, alleluja.
Hármas az ajándék, mit a bölcsek az Úr elé vittek: aranyat, tömjént, s mirrhát, Isten Fiának, a nagy Királynak, alleluja.
Ki a Hajnalcsillag előtt született, és minden idők előtt, az Úr, a mi Üdvözítőnk e mai napon a világnak megjelent.
109. zsoltár
5)
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: * Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
8)
Útja közben a patakból /iszik, * azért emeli magasra büszkén a /fejét.
7)
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti * összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
6)
Az Úr áll a te jobbod /felől, * haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
4)
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, * magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
3)
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, * uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
2)
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem * a te lába/idnak!
1)
Mondá az Úr az én /Uramnak: * Ülj az én job/bomra,
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Eljött a te világosságod, Jeruzsálem, s az Úrnak dicsősége felragyogott fölötted, s ott járnak a pogány népek világosságodban, alleluja.
110. zsoltár
9)
Szent és rettenetes az ő /neve, * a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
6)
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, * az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
5)
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, * cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
4)
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, * eledelt adott az őt fé/lőknek.
3)
Fönség és ékesség az ő /művében, * és igazsága megmarad örökkön /örökké.
2)
Nagyok az Úrnak /művei, * ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
1)
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből * az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
7)
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, * hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8)
Váltságot küldött az ő /népének, * megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
10)
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, * az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Felnyitván kincsesládáikat a bölcsek az Úr elé tették az aranyat, tömjént és mirrhát, alleluja.
111. zsoltár
6)
Örök emlékezetben lészen az /igaz, * nem fél a gonoszhír-hal/lástól.
1)
Boldog ember az, ki az Urat /féli, * az ő parancsolatait igen /kedveli.
2)
Hatalmas lészen magva a /földön, * az igazak nemzetsége megál/datik.
3)
Dicsőség és gazdagság az ő /házában, * és az ő igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Az igazaknak a sötétségben világosság /támad, * ő az irgalmas, könyörülő és /igaz.
5)
Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /rendezi, * meg nem inog az mindö/rökké.
7)
Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /szíve, * azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /bukását.
9)
A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /magát, * a gonoszok kívánsága semmivé /leszen.
8)
Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /örökké, * fölemeltetik a feje dicső/séggel.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Tengerek és folyók, áldjátok az urat, himnuszt zengjetek, ti források, az Úrnak!
129. zsoltár
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Látván a csillagot, elhozták a bölcsek az aranyat, tömjént és mirrhát.
131. zsoltár
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 60,1)
Kelj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem, ✝ mert a te világosságod eljött, * s az Úr dicsősége fölragyogott fölötted.
Kapitulum (Iz 60,5)
Akkor látod ezt és földerülsz, csodálkozik és kitágul a szíved, ✝ mikor hozzád jön a tenger özöne, * és a pogányok kincse hozzád ömlik.
Responzórium
Minden népek, ✝ melyeket alkottál, * eljőnek és imádnak Téged, Urunk. MINDEN NÉPEK... V! És dicsőítik * a te nevedet. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ELJŐNEK ÉS... MINDEN NÉPEK...
Himnusz
1)
Gonosz Heródes, irigyen /Krisztus jöttére miért remegsz? /Múlandó jót el nem ragad, /ki országolni mennyet ad!
2)
Vonulnak már a Mágusok /vezérlő csillag nyomdokán, /fény által a Fényt keresik, /Istenről vallnak kincseik.
3)
Hullámain a tiszta víz /az égi Bárányt fürdeti /s a bűnt mely őt nem illeti, /lelkünk tisztítván elveszi.
4)
Hatalmának ez új jele: /piroslik korsók friss vize, /parancsszavára bor folyik, /a víz lényege változik.
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /ki nemzeteknek megjelensz, /s Atyádnak, Szentléleknek is /dicsőség minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Az egész föld imádjon téged, és énekeljen néked!
R) Dicséretet mondjon a te nevednek!
Magnificat
Hármas csodajellel ékes szent ünnepnapot ülünk: e napon csillag vonja a bölcseket a jászolhoz, e napon bor lett a vízből a kánai menyegzőn, e napon úgy akarta Krisztus, hogy János megkeresztelje őt, hogy üdvözítsen minket, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Ámen! Isten, kinek Egyszülöttje testünk valóságában megjelent, add, hogy Őáltala, kit külsőleg magunkhoz hasonlónak megismertünk, bensőleg is hozzá hasonlók lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.
P: Ámen! Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Isten, ki a mai napon Egyszülöttedet a csillag vezérletével a pogányoknak kinyilatkoztattad, engedd kegyelmesen, hogy mi, akik téged a hit révén már megismertünk, felséges színed látására is elvezettessünk.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!