Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Jöjj el, ó, Urunk, és már ne késlekedjél, oldozd föl gonosz tetteit népednek, Izraelnek.
Íme, eljő a földnek Királya, s Ura, és Ő lesz, aki elveszi rabságunk igáját.
128. zsoltár
1)
Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * vallja meg most /Izráel:
2)
gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * de semmit nem árthattak /nekem.
3)
Szántók szántottak /hátamon, * hosszú barázdákat /vágtak.
4)
Az Úr azonban /igaz, * elvágta a bűnösök /nyakát.
5)
Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /mindnyájan, * kik Siont /gyűlölik!
6)
Olyanok, mint a fű a /háztetőn, * mely elszárad, mielőtt kigyom/lálnák.
7)
Melyet arató nem szed /markába, * sem kévekötő az /ölébe.
8)
És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /veletek, * áldást mondunk rátok az Úr ne /vében!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
129. zsoltár
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
130. zsoltár
1)
Uram, nem fuvalkodott fel az én /szívem * és szemeim nem néztek kevélyen /fölfelé.
2)
Nem jártam magas dolgokban, /dolgokban, * sem csodákban, melyek felülmúlnak /engem.
3)
Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /lelkemet, * mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /lelkem.
4)
Bízzék Izráel az /Úrban * mostantól fogva és /örökké!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
131. zsoltár
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
132. zsoltár
1)
Íme, mily jó és mily gyönyörű/séges, * ha együtt laknak a testvérek egyes/ségben!
2)
Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/lára, * mely lecsordul ruhája szegé/lyére.
3)
Olyan az, mint a magasból jövő /harmat, * mely lehull a Sion /hegyére.
4)
Mert ott rendelt az Úr /áldást, * életet mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Róm 13)
Testvérek! Tudjátok, itt az óra, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb van a mi üdvösségünk, mint amikor hívőkké lettünk. ✝ Az éjszaka elmúlt, * a nappal pedig elközelgett.
Himnusz
1)
Csillag-világot alkotó, /te híveidnek fényt hozó, /megváltó Krisztus, gyógyító /légy kérésünkre hallgató.
2)
Kit szánalomra indított, /látnod világunk mily beteg, /s halál veszélye vár reá, /azért a gyógyszert meghozod:
3)
Az ó-korszaknak alkonyán /a Szűz öléből jössz elő, /s mint nászteremből Vőlegény, /ifjú erővel útra kelsz.
4)
Hatalmad térdre kényszerít /mindent, mi égben-földön él, /erődet látva boldogan /uruknak vallnak tégedet.
5)
Nyugtára tért már, ím, a nap, /a hold sápadtan tündököl, /a csillagok is fénylenek, /törvényként tartják útjukat.
6)
Jövendő Bíránk, szent Urunk, /te védd ádventünk napjait, /az Ellenségnek vad nyila /meg ne sebezze híveid!
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás, tisztelet, /Atya és Fiú, teneked, /s a Szentléleknek is velük /dicsőség minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R) Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Magnificat
Keressétek az Urat, míg megtalálhatjátok, hívjátok őt, amíg közel van, alleluja!
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Serkentsd fel a te hatalmadat, kérünk, Urunk, és jöjj el, hogy a bűnök ránk leselkedő veszedelmei közül oltalmázásod kiragadjon, szabadításod pedig üdvözítsen minket. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!