Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Jöjj el, ó, Urunk, és már ne késlekedjél, oldozd föl gonosz tetteit népednek, Izraelnek.
Íme, eljő a földnek Királya, s Ura, és Ő lesz, aki elveszi rabságunk igáját.
134. zsoltár (1-12)
1)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * dicsérjétek, ti szolgák, az /Urat,
2)
Kik az Úr házában /álltok, * a mi Istenünk házának csarnoka/iban!
3)
Dicsérjétek az Urat, mert /jó az Úr, * zengjetek az ő nevének, mert édes/séges!
4)
Mert Jákobot magának választotta /az Úr, * örökrészévé tette /Izráelt.
5)
Mert én megismertem, hogy /nagy az Úr, * és a mi Istenünk minden istenek fölött /való.
6)
Mindent, amit akart, megcselekedett az Úr a mennyben és a /földön, * a tengerben és minden mélysé/gekben.
7)
Fölhozza a felhőket a föld széléről, ✝
és villámaival esőt /indít, * tárházaiból kibocsátja a /szeleket.
8)
Ő az, ki megölte Egyiptomnak elsőszülöt/teit * az emberen kezdve a /barmokig.
9)
és jeleket és csodákat bocsátott tereád, /Egyiptom, * a Fáraóra és minden szolgá/ira.
10)
Ő az, ki megvert sok nemzet/séget, * és megölte az erős kirá/lyokat,
11)
Sehont, az amorreusok királyát, ✝
és Ogot is, Básán /királyát, * és Kánaánnak minden király/ságát.
12)
és adá azok földjét örök/ségül, * örökségül Izráelnek, az ő /népének.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
134. zsoltár (13-21)
13)
Uram, a te neved örökké/való, * Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemze/dékre.
14)
Az Úr igazságot szolgáltat /népének, * és az ő szolgáinak megke/gyelmez.
15)
A hitetlen bálványa ezüst és /a rany, * emberi kezeknek alko/tása.
16)
Szájuk vagyon és nem /szólnak, * szemük vagyon és nem /látnak.
17)
fülük vagyon és nem hal/lanak, * és nincsen lehelet a /szájukban.
18)
Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /csinálják, * és mind, akik azokban /bíznak!
19)
Izráel háza, áldjátok az /Urat, * Áron háza, áldjátok az /Urat!
20)
Lévi háza, áldjátok az /Urat, * kik félitek az Urat, áldjátok az /Urat!
21)
Áldott legyen az Úr /Sionból, * az Úr, aki Jeruzsálemben /lakozik!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (1-9)
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Hálát adjatok az istenek Iste/nének, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Hálát adjatok az urak /Urának, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mert csak ő cselekszik nagy cso/dákat, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
5)
Ki teremtette az egeket az ő bölcsessége /által, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
6)
Ki megerősítette a földet a vizek /felett, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
7)
Ki teremtette a nagy világí/tókat, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
8)
A napot, hogy nappal ural/kodjék, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
9)
A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak /éjszaka, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (10-16)
10)
Ki megveré Egyiptomot elsőszülötte/iben, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
11)
És kihozá Izráelt őkö/zülük, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
12)
Hatalmas kézzel és kinyújtott /karral, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
13)
Ki a Vörös-tengert kétfelé válasz/totta, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
14)
És átvezette Izráelt annak /közepén, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
15)
És elveszté a Fáraót és minden haderejét a Vörös-/tengerbe, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
16)
Ki átvezette népét a /pusztán, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (17-27)
17)
Ki megverte a nagy kirá/lyokat, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
18)
És megölte az erős kirá/lyokat, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
19)
Sehont, az amorreusok /királyát, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
20)
És Ogot is, Básán /királyát, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
21)
És adá azok földjét örök/ségül, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
22)
Örökségül Izráelnek, az ő szolgá/jának, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
23)
Mert a mi megalázottságunkban megemlékezett /rólunk, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
24)
És megszabadított minket ellensége/inktől, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
25)
Ki eledelt ád minden /testnek, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
26)
Hálát adjatok az ég Iste/nének, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
27)
Hálát adjatok az urak /Urának, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Róm 15)
Testvérek! Mindaz, ami megíratott, a mi tanulságunkra íratott, ✝ hogy a béketűrés által és az Írások vígasztalása által * reménységünk légyen.
Himnusz
1)
Csillag-világot alkotó, /te híveidnek fényt hozó, /megváltó Krisztus, gyógyító /légy kérésünkre hallgató.
2)
Kit szánalomra indított, /látnod világunk mily beteg, /s halál veszélye vár reá, /azért a gyógyszert meghozod:
3)
Az ó-korszaknak alkonyán /a Szűz öléből jössz elő, /s mint nászteremből Vőlegény, /ifjú erővel útra kelsz.
4)
Hatalmad térdre kényszerít /mindent, mi égben-földön él, /erődet látva boldogan /uruknak vallnak tégedet.
5)
Nyugtára tért már, ím, a nap, /a hold sápadtan tündököl, /a csillagok is fénylenek, /törvényként tartják útjukat.
6)
Jövendő Bíránk, szent Urunk, /te védd ádventünk napjait, /az Ellenségnek vad nyila /meg ne sebezze híveid!
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás, tisztelet, /Atya és Fiú, teneked, /s a Szentléleknek is velük /dicsőség minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R) Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Magnificat
Sion, bizony majd megújulsz, meglátod az Igazat, aki eljön hozzád.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Serkentsd fel, Urunk, szívünket Egyszülötted utainak elkészítésére, hogy az ő eljövetele által neked megtisztult lelkülettel szolgálni méltók legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!