Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Jöjj el, ó, Urunk, és már ne késlekedjél, oldozd föl gonosz tetteit népednek, Izraelnek.
Íme, eljő a földnek Királya, s Ura, és Ő lesz, aki elveszi rabságunk igáját.
136. zsoltár
1)
Babilon folyóvizei mellett ültünk és /sírtunk, * midőn Sionra emlé/keztünk.
2)
Hangszereinket azon a /földön * fűzfákra függesz/tettük.
3)
Mert akik fogva vittek /minket, * énekszót kérdeztek /tőlünk,
4)
és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/teltek: * Énekeljetek nekünk Sion dala/iból!
5)
Hogy énekelhetnénk az Úrnak /énekét * idegen /földön?
6)
Ha elfeledkezem rólad, Jeru/zsálem, * jusson pusztulásra /jobb kezem!
7)
ragadjon ínyemhez a /nyelvem, * ha reád nem emlé/ke zem,
8)
ha nem teszem meg Jeruzsá/lemet * legfőbb vigassá/gomnak!
9)
Ne felejtsd, Uram, Édom /fiait, * ne felejtsd Jeruzsálemnek /napját,
10)
mikor azt kiáltozták: Pusztít/sátok el, * pusztítsátok el őt alap/jáig!
11)
Babilonnak pusztító /leánya, * boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /tettél.
12)
Boldog, aki kisdedeidet megra/gadja, * és a kősziklához /csapja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
137. zsoltár
1)
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, * mert meghallgattad az én /szómat.
2)
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, * leborulok a te szentélyed /előtt.
3)
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, * mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
4)
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, * és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
5)
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, * midőn szádnak beszédét /hallják!
6)
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, * hogy nagy az Úr dicső/sége!
7)
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, * de a kevélyeket csak távolról /nézi.
8)
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, * és megszabadít a te /jobbod.
9)
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, * ne vesd meg kezednek alko/tását!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (1-4)
1)
Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /engem, * tudod, ha leülök, és ha /fölkelek.
2)
Ismered az én gondolataimat távol/ból is, * figyeled járásomat és nyugvá/somat.
3)
Előre látod minden /utamat, * még nyelvemre sem jött a szó, és te már /ismered.
4)
Mindenfelől körülveszel /engem, * és reám tetted a /kezedet.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (5-12)
5)
Csodálatos előttem a te /tudásod, * magasságos az, és föl nem /érhetem.
6)
Hová menjek a te lelked /e lől, * és hová fussak a te színed /elől?
7)
Ha fölmegyek az égbe, te /ott vagy, * ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /ott is.
8)
Ha fölölteném a hajnal /szárnyait, * vagy laknék a tenger végső hatá/rain,
9)
oda is a te kezed viszen /engem, * és a te jobb kezed tart meg /engem.
10)
És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /engem, * világosság helyett az éjszaka vegyen körül /engem!
11)
de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /nappal, * sötétsége neked vilá/gosság.
12)
hiszen te alkottad vesé/imet, * te szőttél engem anyám /méhében.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (13-23)
13)
Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/teid, * jól tudja ezt az én /lelkem.
14)
Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /rejtekben, * formálódtam mintegy a föld mé/lyében.
15)
még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /napjaim, * elgondolva, midőn még soruk el sem /kezdetett.
16)
Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /Isten, * igen hatalmas a /számuk!
17)
Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /homoknál, * fölkelek, és ismét veled /vagyok.
18)
Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/söket, * távozzatok tőlem, vérengző /emberek!
19)
Kik tefelőled gonoszul /szóltak, * és hiúságukban fölkelnek /ellened.
20)
Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/lőket, * és ne irtózzam-e a téged táma/dóktól?
21)
Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /azokat, * és nekem ellenségeim /lettek.
22)
Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /szívemet, * tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/i met!
23)
És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /bennem, * és vezess engem az örök /úton!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (1Kor 4)
Testvérek! Úgy tekintsenek minket az emberk mint Krisztus szolgáit és az Isten misztériumainak sáfárait. ✝ A sáfártól pedig azt kérik számon, * hogy hűségesnek találtassék.
Himnusz
1)
Csillag-világot alkotó, /te híveidnek fényt hozó, /megváltó Krisztus, gyógyító /légy kérésünkre hallgató.
2)
Kit szánalomra indított, /látnod világunk mily beteg, /s halál veszélye vár reá, /azért a gyógyszert meghozod:
3)
Az ó-korszaknak alkonyán /a Szűz öléből jössz elő, /s mint nászteremből Vőlegény, /ifjú erővel útra kelsz.
4)
Hatalmad térdre kényszerít /mindent, mi égben-földön él, /erődet látva boldogan /uruknak vallnak tégedet.
5)
Nyugtára tért már, ím, a nap, /a hold sápadtan tündököl, /a csillagok is fénylenek, /törvényként tartják útjukat.
6)
Jövendő Bíránk, szent Urunk, /te védd ádventünk napjait, /az Ellenségnek vad nyila /meg ne sebezze híveid!
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás, tisztelet, /Atya és Fiú, teneked, /s a Szentléleknek is velük /dicsőség minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R) Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Magnificat
Vígasztalódjál, vígasztalódjál, választott népem, így szól az Úristen.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Vedd füledbe könyörgésünket, Urunk, és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünknek sötétségét. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!