Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
128. zsoltár
1)
Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * vallja meg most /Izráel:
2)
gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * de semmit nem árthattak /nekem.
3)
Szántók szántottak /hátamon, * hosszú barázdákat /vágtak.
4)
Az Úr azonban /igaz, * elvágta a bűnösök /nyakát.
5)
Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /mindnyájan, * kik Siont /gyűlölik!
6)
Olyanok, mint a fű a /háztetőn, * mely elszárad, mielőtt kigyom/lálnák.
7)
Melyet arató nem szed /markába, * sem kévekötő az /ölébe.
8)
És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /veletek, * áldást mondunk rátok az Úr ne /vében!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
129. zsoltár
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
130. zsoltár
1)
Uram, nem fuvalkodott fel az én /szívem * és szemeim nem néztek kevélyen /fölfelé.
2)
Nem jártam magas dolgokban, /dolgokban, * sem csodákban, melyek felülmúlnak /engem.
3)
Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /lelkemet, * mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /lelkem.
4)
Bízzék Izráel az /Úrban * mostantól fogva és /örökké!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
131. zsoltár
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
132. zsoltár
1)
Íme, mily jó és mily gyönyörű/séges, * ha együtt laknak a testvérek egyes/ségben!
2)
Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/lára, * mely lecsordul ruhája szegé/lyére.
3)
Olyan az, mint a magasból jövő /harmat, * mely lehull a Sion /hegyére.
4)
Mert ott rendelt az Úr /áldást, * életet mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Fil 4)
Testvérek! Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! ✝ A ti szelídségetek nyilván legyen minden ember előtt, * mert az Úr közel vagyon!
Responzórium
Siess már, ✝ ne késsél, Uram, * tedd szabaddá a Te néped! SIESS MÁR... V! Jöjj el, és ne késlekedjél, * oldozd fel néped gonosz tetteit. TEDD SZABADDÁ... Ébreszd fel a te hatalmadat, * és jöjj el! TEDD SZABADDÁ... SIESS MÁR...
Himnusz
1)
Áldott gyümölcse megterem, /de szüzessége megmarad, /erény zászlói fénylenek, /Templom, hol Isten megjelent!
2)
Népek megváltó Istene! /Szűztől születve megjelenj! /Csodálják minden századok: /Istenhez illő születés!
3)
Nem férfiúnak magja ez, /de titkon-való ihletés, /test lesz az örök szent Ige, /megvirágzik a szűzi méh.
4)
S a nászteremből, ím, kilép /királyi házból Vőlegény, /mint Isten-Ember, égi Hős, /hogy útját futva járja be:
5)
Megindul Atyja székitől, /s Atyjához ismét visszatér, /bejárva poklok mélyeit, /föl, az isteni trónusig.
6)
Ki az Atyával örök-egy, /a test páncélját fölveszi, /mi testünk gyöngeségeit /örök erővel hatva át.
(Meghajolva:)
Urunk, dicsérünk tégedet, /aki a Szűznek Fia vagy, /Atyádat és Szent Lelkedet /örökké, minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R) Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Kelj fel, kérünk Urunk, hatalmaddal, és jöjj el; nagy pártfogásoddal légy segítségünkre, hogy kegyelmednek támogatása által megbocsátó irgalmad siettesse azt, amit bűneink visszatartanak. Aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Verzikulus
V) Üdvözlégy, Mária, malaszttal vagy teljes!
R) Az Úr van teveled!
P: Úristen, aki úgy akartad, hogy Igéd, a boldogságos Szűz Mária méhéből angyali üzenet által vegyen testet magára, add meg a hozzád esdeklőknek, hogy mi, akik őt igazán Isten szülőanyjának hisszük, az ő közbenjárásában nálad segítséget nyerjünk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!