1 Mondá az Úr az én /⁠Uramnak: *
Ülj az én job/⁠bomra,

2 Míg ellenségedet zsámollyá /⁠teszem *
a te lába/⁠idnak!

3 A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /⁠Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/⁠pette!

4 Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /⁠fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /⁠előtt.

5 Megesküdött az Úr, és meg nem /⁠bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /⁠szerint.

6 Az Úr áll a te jobbod /⁠felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/⁠lyokat.

7 Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /⁠gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /⁠harcmezőn.

8 Útja közben a patakból /⁠iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /⁠fejét.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Hálát adok néked, Uram, teljes /⁠szívemből *
az igazak tanácsában és gyülekeze/⁠tében.

2 Nagyok az Úrnak /⁠művei, *
ismerjék meg őket mind, akik /⁠szeretik!

3 Fönség és ékesség az ő /⁠művében, *
és igazsága megmarad örökkön /⁠örökké.

4 Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /⁠Isten, *
eledelt adott az őt fé/⁠lőknek.

5 Megemlékezik az ő szövetségéről /⁠örökké, *
cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /⁠népének,

6 Hogy nekik adja a hitetlenek örök/⁠részét, *
az ő kezének műve igazmondás és igaz /⁠ítélet.

7 Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /⁠időkre, *
hűségben és igazságban hajtja végre /⁠őket.

8 Váltságot küldött az ő /⁠népének, *
megparancsolta örökké az ő szövet/⁠ségét.

9 Szent és rettenetes az ő /⁠neve, *
a bölcsesség kezdete az Úr fé/⁠lelme.

10 Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/⁠kednek, *
az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /⁠örökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Boldog ember az, ki az Urat /⁠féli, *
az ő parancsolatait igen /⁠kedveli.

2 Hatalmas lészen magva a /⁠földön, *
az igazak nemzetsége megál/⁠datik.

3 Dicsőség és gazdagság az ő /⁠házában, *
és az ő igazsága megmarad örökkön /⁠örökké.

4 Az igazaknak a sötétségben világosság /⁠támad, *
ő az irgalmas, könyörülő és /⁠igaz.

5 Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /⁠rendezi, *
meg nem inog az mindö/⁠rökké.

6 Örök emlékezetben lészen az /⁠igaz, *
nem fél a gonoszhír-hal/⁠lástól.

7 Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /⁠szíve, *
azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /⁠bukását.

8 Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /⁠örökké, *
fölemeltetik a feje dicső/⁠séggel.

9 A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /⁠magát, *
a gonoszok kívánsága semmivé /⁠leszen.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek, ti szolgái, az /⁠Urat, *
dicsérjétek az Úr /⁠nevét!

2 Legyen áldott az Úr /⁠neve *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké!

3 Napkelettől fogva napnyu/⁠gatig *
dicsértessék az Úrnak /⁠neve!

4 Fölséges az Úr minden népek /⁠fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/⁠sége.

5 Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /⁠lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /⁠földön?

6 Az elnyomottat fölemeli a /⁠földről, *
és kiragadja a sárból a /⁠szegényt,

7 Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /⁠között, *
az ő népének fejedelmei /⁠között,

8 Ki a magtalannak lakást ad a /⁠házban, *
mint fiakon örvendező /⁠anyának.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Izráel kijővén Egyip/⁠tomból *
Jákob háza a barbár nép /⁠közül,

2 Lőn Júdea az Úrnak /⁠szentélye, *
Izráel az ő biro/⁠dalma.

3 Látta a tenger és /⁠elfutott, *
a Jordán vize vissza /⁠fordult.

4 A hegyek ugráltak, mint a /⁠kosok, *
és a halmok, mint a juhok bárá/⁠nyai.

5 Mi lelt téged, tenger hogy /⁠elfutsz, *
és te, Jordán, hogy vissza/⁠fordulsz?

6 Hegyek, ugráltok, mint a /⁠kosok, *
és halmok, mint a juhok bárá/⁠nyai.

7 Rendülj meg, föld, az Úr színe /⁠előtt, *
Jákob Istenének orcája /⁠előtt!

8 Ki a kősziklát állótóvá /⁠tette, *
s a kőszálat vizek forrásaivá változ/⁠tatta.

9 Nem nékünk, Uram, /⁠nem nékünk, *
hanem a te nevednek adj dicső/⁠séget,

10 A te irgalmasságodért és igaz mondá/⁠sodért, *
hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /⁠istenük?

11 A mi Istenünk a mennyben /⁠lakik, *
mindent, amit akart, megcsele/⁠kedett.

12 A hitetlen bálványa ezüst és/⁠arany, *
emberi kezek alko/⁠tása.

13 Szájuk vagyon, és nem /⁠szólnak, *
szemük vagyon, és nem /⁠látnak.

14 Fülük vagyon, és nem hal/⁠lanak, *
orruk vagyon, és nem sza/⁠golnak.

15 Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /⁠járnak, *
nem kiáltanak az ő /⁠torkukkal.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Nem férfiúnak magja ez,
de titkon-való ihletés,
test lesz az örök szent Ige,
megvirágzik a szűzi méh.

3 Áldott gyümölcse megterem,
de szüzessége megmarad,
erény zászlói fénylenek,
Templom, hol Isten megjelent!

4 S a nászteremből, ím, kilép
királyi házból Vőlegény,
mint Isten-Ember, égi Hős,
hogy útját futva járja be:

5 Megindul Atyja székitől,
s Atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok mélyeit,
föl, az isteni trónusig.

6 Ki az Atyával örök-egy,
a test páncélját fölveszi,
mi testünk gyöngeségeit
örök erővel hatva át.

7 _(Csak december 24-én:)_
Immár fénylik te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
szünetlen hittel tündököl!

Urunk, dicsérünk tégedet,
aki a Szűznek Fia vagy,
Atyádat és Szent Lelkedet
örökké, minden századon.

Ámen!

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.