Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
139. zsoltár
1)
Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /embertől, * az álnok férfiaktól ments meg engem! /engem!
2)
Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /szívükben, * egész nap háborúságot szítanak. /szítnak.
3)
Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /kígyóét, * áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /alatt.
4)
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /kezétől, * és az álnok férfiaktól ments meg /engem!
5)
Kik megejteni gondolták lépé/semet, * tőrt rejtettek el nékem a /kevélyek.
6)
És köteléket vontak föl /csapdának, * az út mellett gáncsot vetettek /nékem.
7)
Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /vagy te, * hallgasd meg, Uram, könyörgésem /szavát!
8)
Uram, Uram, én megszabadulásom /e reje, * beárnyékoztad fejemet a harc /napján.
9)
Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /bűnösnek, * ne hagyjad teljesülni az ő /terveit!
10)
Fölemelik körülöttem /fejüket, * de ajkaik gonoszsága elborítja /őket.
11)
Eleven parázs hullik /rájuk, * leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /kelnek.
12)
Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /vétkezik, * az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/sága.
13)
Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/lennek, * elégtételt ad a szegé/nyeknek.
14)
Az igazak pedig hálát adnak a te /nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt /laknak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
140. zsoltár
1)
Uram, tehozzád kiáltok, siess /hozzám, * figyelmezzél az én szómra, mikor /kiáltok!
2)
Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /elé, * s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /áldozat!
3)
Zárd be, Uram, az én /számat, * és tégy őrizetet ajkamnak ajta/jához!
4)
Ne engedd szívemet gonosz szavakra /hajlani, * s mentségeket keresni bűne/imre!
5)
Mint azok az emberek, akik gonoszságot /tesznek, * ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/ikben!
6)
Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg engem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /fejemen, * gonoszságaik ellen imád/kozom!
7)
Vezéreik a kősziklához /vettetnek, * akkor meghallják szavam /erejét.
8)
Mint a földből kiszántott és széthasított /rögök, * úgy hulljanak a pokol torkába /csontjaik!
9)
Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /szemeim, * hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /lelkemet!
10)
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/tottak, * a gonosztevőknek botrányköve/itől!
11)
Saját hálójukba esnek a /bűnösök, * én pedig egymagamban /átmegyek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
141. zsoltár
1)
Szavammal az Úrhoz /kiáltok, * szavammal az Úrhoz /könyörgök.
2)
Kiöntöm színe előtt az én siral/mamat, * és nyomorúságomat előtte /feltárom.
3)
Mert megfogyatkozott bennem a /lélek, * pedig ismered az én ösvénye/imet.
4)
Az úton, amelyen /járok, * tőrt rejtének el /nékem.
5)
Jobbra tekintek, és /nézek, * és nincs, ki megismerjen /engem.
6)
Elveszett a menekvés /éntőlem, * és nincs, ki megkeresse az én /lelkemet.
7)
Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/ségem, * osztályrészem az élőknek /földjén.
8)
Figyelmezz az én könyörgé/semre, * mert igen megaláztak /engem.
9)
Szabadíts meg üldöző/imtől, * mert elhatalmasodtak /rajtam!
10)
Hozd ki a börtönből az én /lelkemet, * hogy dicsőíttessék a te /neved!
11)
És vegyenek körül engem az /i gazak, * hisz megfizetsz /nékem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (1-9)
1)
Áldott az Úr, az én kősziklám, ✝
ki viadalra tanítja /kezemet, * és hadakozásra ujja/imat.
2)
Én irgalmasságom és erős/ségem, * én oltalmazóm és szaba/dítóm.
3)
Pajzsom ő, akiben /bízom, * ki uralmam alá veti /népemet.
4)
Uram, micsoda az ember, hogy megbe/csülöd, * mi az ember fia, hogy gondolsz /vele?
5)
Pedig hiábavaló lett szinte az /ember, * napjai elmúlnak, miként az /árnyék.
6)
Uram, hajtsd le a te egeidet, és /szállj alá * érintsd meg a hegyeket, és füstö/lögnek!
7)
Villámold villámodat, és szórd szét /e zeket, * bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg /őket!
8)
Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ✝
ments meg engem, és szabadíts ki a sok vi/zekből, * az idegen népek /kezéből!
9)
Kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (10-18)
10)
Isten, új éneket éneklek /neked, * a tízhúrú hárfával zsoltározom /néked.
11)
Ki győzelmet adsz a kirá/lyoknak, * ki megmentetted Dávidot, a te szolgádat a gonosz /szablyától.
12)
Ments meg engem, és ragadj ki az idegen népek kezéből, ✝
kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja!
13)
A mi fiaink pedig, mint a szépen növekvő, zsenge /hajtás, * ifjúságuknak ere/jében.
14)
A mi leányaink /ékesek, * mint a templomnak szépen faragott oszlo/pai.
15)
Tárházaink telve /vannak, * bővelkednek minden /jókkal.
16)
Nyájaink termékenyek, számlálhatatlanok a /mezőkön, * s kövérek álla/taink.
17)
Nincs a városfalakon romlás, sem által/járás, * sem jajkiáltás a mi utcá/inkon.
18)
Boldognak mondják a népet, amelynek dolga /így vagyon, * az a nép boldog igazán, melynek az Úr az /Istene.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (2Kor 13)
<em>Január:</em> Örüljetek, tökéletesek legyetek, egymást intsétek, egyetértsetek, ✝ békességben éljetek, * és akkor veletek lesz a béke és szeretet Istene.
Kapitulum (Kol 1)
<em>Február:</em> Hálát adunk az Atya Istennek Jézus Krisztus által, ki a láthatatlan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmények előtt, ✝ mert őáltala lett minden * a mennyben és a földön.
Kapitulum (1Ján 3)
<em>Június-Július:</em> Szeretteim, ne csodáljátok, ha e világ gyűlöl titeket; ✝ mi tudjuk, hogy a halálból átvitettünk az életre, * mert szeretjük felebarátainkat.
Kapitulum (Péld 2)
<em>Augusztus:</em> Fiam, ha bölcsességért könyörögsz, és szívedet az okosságra hajtod, ha úgy keresed azt, mint a pénzt, és felkutatod, mint a kincseket, akkor mgérted az Úr félelmét, és megtalálod az Isten tudományát, ✝ mert a bölcsességet az Úr adja, * és az ő szájából jön az okosság és a tudomány.
Kapitulum (Kol 3)
<em>Szeptember:</em> Vetkőzzétek le a régi embert annak cselekedeteivel együtt, és öltözzetek amaz újba, ✝ ki megújíttatik Annak ismerete és képmása szerint, * ki őt teremtette.
Kapitulum (Ef 6)
<em>Október:</em> Mindenben a hit pajzsát használjátok, mely által kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilait, ✝ és vegyétek föl az üdvösség sisakját és a lélek kardját, * mely az Isten igéje.
Kapitulum (Ezek 11)
<em>November:</em> Egybegyűjtelek titeket a nemzetek közül, és összeszedlek a földekről, melyekre eloszlottatok, és nektek adom Izrael földjét, ✝ hogy népemmé legyetek és én Istenetek legyek, * úgymond az Úristen.
Kapitulum (2Tessz 3,5)
Az Úr vezérelje a ti szíveteket és testeteket ✝ Isten szeretetében * és Krisztus béketűrésében.
Himnusz
2)
A sok nagytestű létezőt /parancsod hívta létre mind, /hogy szolgálják szavad szerint /az emberfajt, a föld urát.
3)
Űzd szolgáidtól messzire /a tisztátlan, vak szenvedélyt, /erkölcsüket mely rontaná, /és rosszra vinné tettüket!
4)
Öröm jutalmát add nekik, /s malasztodat, mely ingyenes, /hogy híveid ne vad viszály, /hanem a béke kösse meg.
(Meghajolva:)
Add meg minékünk, jó Atya /s Atyának mása, egy Fia /s Szentlélek Isten, vígaszunk, /örök időknek szent Ura!
Ámen!
Verzikulus
V) Szálljon fel, Uram, az én imádságom!
R) Miként a tömjénfüst a te színed elé!
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Urunk, szentséges Atyánk, aki úgy akartad, hogy Fiad, Krisztus ami üdvösségünk váltságdíja legyen, add nekünk úgy élnünk, hogy szenvedések részeseiként föltámadásának erejében kövessük őt. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!