Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
109. zsoltár
1)
Mondá az Úr az én /Uramnak: * Ülj az én job/bomra,
2)
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem * a te lába/idnak!
3)
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, * uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4)
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, * magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5)
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: * Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6)
Az Úr áll a te jobbod /felől, * haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7)
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti * összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8)
Útja közben a patakból /iszik, * azért emeli magasra büszkén a /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
110. zsoltár
1)
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből * az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
2)
Nagyok az Úrnak /művei, * ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
3)
Fönség és ékesség az ő /művében, * és igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, * eledelt adott az őt fé/lőknek.
5)
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, * cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
6)
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, * az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
7)
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, * hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8)
Váltságot küldött az ő /népének, * megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
9)
Szent és rettenetes az ő /neve, * a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
10)
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, * az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
111. zsoltár
1)
Boldog ember az, ki az Urat /féli, * az ő parancsolatait igen /kedveli.
2)
Hatalmas lészen magva a /földön, * az igazak nemzetsége megál/datik.
3)
Dicsőség és gazdagság az ő /házában, * és az ő igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Az igazaknak a sötétségben világosság /támad, * ő az irgalmas, könyörülő és /igaz.
5)
Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /rendezi, * meg nem inog az mindö/rökké.
6)
Örök emlékezetben lészen az /igaz, * nem fél a gonoszhír-hal/lástól.
7)
Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /szíve, * azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /bukását.
8)
Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /örökké, * fölemeltetik a feje dicső/séggel.
9)
A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /magát, * a gonoszok kívánsága semmivé /leszen.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
1)
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, * dicsérjétek az Úr /nevét!
2)
Legyen áldott az Úr /neve * mostantól fogva és mindö/rökké!
3)
Napkelettől fogva napnyu/gatig * dicsértessék az Úrnak /neve!
4)
Fölséges az Úr minden népek /fölött, * és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5)
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, * és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6)
Az elnyomottat fölemeli a /földről, * és kiragadja a sárból a /szegényt,
7)
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, * az ő népének fejedelmei /között,
8)
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, * mint fiakon örvendező /anyának.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
113. zsoltár (1-15)
1)
Izráel kijővén Egyip/tomból * Jákob háza a barbár nép /közül,
2)
Lőn Júdea az Úrnak /szentélye, * Izráel az ő biro/dalma.
3)
Látta a tenger és /elfutott, * a Jordán vize vissza /fordult.
4)
A hegyek ugráltak, mint a /kosok, * és a halmok, mint a juhok bárá/nyai.
5)
Mi lelt téged, tenger hogy /elfutsz, * és te, Jordán, hogy vissza/fordulsz?
6)
Hegyek, ugráltok, mint a /kosok, * és halmok, mint a juhok bárá/nyai.
7)
Rendülj meg, föld, az Úr színe /előtt, * Jákob Istenének orcája /előtt!
8)
Ki a kősziklát állótóvá /tette, * s a kőszálat vizek forrásaivá változ/tatta.
9)
Nem nékünk, Uram, /nem nékünk, * hanem a te nevednek adj dicső/séget,
10)
A te irgalmasságodért és igaz mondá/sodért, * hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /istenük?
11)
A mi Istenünk a mennyben /lakik, * mindent, amit akart, megcsele/kedett.
12)
A hitetlen bálványa ezüst és/arany, * emberi kezek alko/tása.
13)
Szájuk vagyon, és nem /szólnak, * szemük vagyon, és nem /látnak.
14)
Fülük vagyon, és nem hal/lanak, * orruk vagyon, és nem sza/golnak.
15)
Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /járnak, * nem kiáltanak az ő /torkukkal.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 1,3)
<em>Január:</em> Áldott legyen az Isten, ✝ Urunk, Jézus Krisztus Atyja, * aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldásaal megáldott minket.
Kapitulum (2Kor 1,3–4)
<em>Február:</em> Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, ✝ az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, * aki megvigasztal minket minden szorongatásunkban.
Kapitulum (Róm 8,13–14)
<em>Június-Július:</em> Ha a test szerint éltek, meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. ✝ Mert akiket Isten Lelke vezérel, * azok Isten fiai.
Kapitulum (Péld 4,5–6)
<em>Augusztus:</em> Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot, meg ne feledkezzél erről, és ne térj el szájam igéitől. ✝ Ne hagyd el azt, és megtart téged, * szered azt, és megőriz téged.
Kapitulum (Ef 4,23–24)
<em>Szeptember:</em> Újuljatok meg lelkileg bennsőtökben, és öltsétek magatokra az új embert, ✝ aki az Isten képére teremtetett * igaznak és szentnek.
Kapitulum (Ez 20,44)
<em>Október:</em> Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek a saját nevemért, ✝ és nem a ti gonosz utaitok szerint, sem pedig nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza, * úgymond az Úristen.
Kapitulum (Ez 28,25–26)
<em>November:</em> Amikor majd egybegyűjtöm Izrael házát a népek közül, melyek közé szétszórtam őket, nyilvánvalóvá lesz rajuk szentségem a nemzetek előtt, ✝ és majd a saját országukban laknak, melyet szolgámnak, Jákobnak adtam, * és megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük.
Kapitulum (2Tessz 3,5)
Az Úr vezérelje a ti szíveteket és testeteket ✝ Isten szeretetében * és Krisztus béketűrésében.
Responzórium
Himnusz
2)
Hogy oldott tagjainkat így /munkára eddze a szünet, /fáradt velőnket és borús /aggályainkat oldja fel:
3)
Hálát a végzett nap miatt, /s imát mondunk az éj elé, /mit fogadtunk, ha megsegítsz, /most teljesíti himnuszunk.
4)
Te légy, kit szívünk mélye áld, /és hangunk zengve harsonáz, /kit szomjaz minden tiszta vágy, /s imád a józan értelem.
5)
Hogyha az éjszakák köde /homályba csukja a napot, /a hit ne tudjon ily homályt, /hit világítsa át az éjt!
6)
Aludni lelkünket ne hagyd, /aludjanak ki vétkeink, /s a hit hűsítse győztesen /az éjnek forró álmait.
7)
Levetve síkos gondokat, /rólad álmodjon mély szívünk, /s föl ne riasszon irigyen /Sátán csele: a rémület.
(Meghajolva:)
Kérjük a Fiút és Atyát, /s a kettejüktől Származót: /örök, hatalmas Három-Egy, /vedd szárnyad alá, aki kér.
Ámen!
Himnusz
2)
Ki egy nappá avattad azt, /mi reggelt s estet összeköt: /sötét káosz csúszik reánk, /halljad sírásunk és imánk!
3)
Ne kelljen bűnök terhivel /az életet így hagyni el, /hiú gondolattal teli, /s vétek-bilinccsel küzdeni!
4)
Lelkünk egeket ostoroz, /jutalmul élet-kincset ossz, /kerüljük, ami kárt kozo, /tisztuljon minden, ami rossz!
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Verzikulus
V) Szálljon fel, Uram, az én imádságom!
R) Miként a tömjénfüst a te színed elé!
Magnificat
Magnificat
Magnificat
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, a benned bizakodóknak erőssége, jóakarattal állj mellénk hívó szavunkra: és mivel nélküled mitsem képes megtenni a halandó gyöngeség, nyújtsd kegyelmednek segítségét; hogy a te parancsaidnak végrehajtásában mind akaratunkkal, mind cselekvésünkkel neked tetszésedre legyünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!