1 Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /⁠embertől, *
az álnok férfiaktól ments meg engem! /⁠engem!

2 Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /⁠szívükben, *
egész nap háborúságot szítanak. /⁠szítnak.

3 Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /⁠kígyóét, *
áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /⁠alatt.

4 Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /⁠kezétől, *
és az álnok férfiaktól ments meg /⁠engem!

5 Kik megejteni gondolták lépé/⁠semet, *
tőrt rejtettek el nékem a /⁠kevélyek.

6 És köteléket vontak föl /⁠csapdának, *
az út mellett gáncsot vetettek /⁠nékem.

7 Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /⁠vagy te, *
hallgasd meg, Uram, könyörgésem /⁠szavát!

8 Uram, Uram, én megszabadulásom /⁠e reje, *
beárnyékoztad fejemet a harc /⁠napján.

9 Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /⁠bűnösnek, *
ne hagyjad teljesülni az ő /⁠terveit!

10 Fölemelik körülöttem /⁠fejüket, *
de ajkaik gonoszsága elborítja /⁠őket.

11 Eleven parázs hullik /⁠rájuk, *
leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /⁠kelnek.

12 Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /⁠vétkezik, *
az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/⁠sága.

13 Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/⁠lennek, *
elégtételt ad a szegé/⁠nyeknek.

14 Az igazak pedig hálát adnak a te /⁠nevednek, *
és az egyenes szívűek színed előtt /⁠laknak.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, tehozzád kiáltok, siess /⁠hozzám, *
figyelmezzél az én szómra, mikor /⁠kiáltok!

2 Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /⁠elé, *
s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /⁠áldozat!

3 Zárd be, Uram, az én /⁠számat, *
és tégy őrizetet ajkamnak ajta/⁠jához!

4 Ne engedd szívemet gonosz szavakra /⁠hajlani, *
s mentségeket keresni bűne/⁠imre!

5 Mint azok az emberek, akik gonoszságot /⁠tesznek, *
ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/⁠ikben!

6 Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg en­gem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /⁠fejemen, *
gonoszságaik ellen imád/⁠kozom!

7 Vezéreik a kősziklához /⁠vettetnek, *
akkor meghallják szavam /⁠erejét.

8 Mint a földből kiszántott és széthasított /⁠rögök, *
úgy hulljanak a pokol torkába /⁠csontjaik!

9 Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /⁠szemeim, *
hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /⁠lelkemet!

10 Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/⁠tottak, *
a gonosztevőknek botrányköve/⁠itől!

11 Saját hálójukba esnek a /⁠bűnösök, *
én pedig egymagamban /⁠átmegyek.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Szavammal az Úrhoz /⁠kiáltok, *
szavammal az Úrhoz /⁠könyörgök.

2 Kiöntöm színe előtt az én siral/⁠mamat, *
és nyomorúságomat előtte /⁠feltárom.

3 Mert megfogyatkozott bennem a /⁠lélek, *
pedig ismered az én ösvénye/⁠imet.

4 Az úton, amelyen /⁠járok, *
tőrt rejtének el /⁠nékem.

5 Jobbra tekintek, és /⁠nézek, *
és nincs, ki megismerjen /⁠engem.

6 Elveszett a menekvés /⁠éntőlem, *
és nincs, ki megkeresse az én /⁠lelkemet.

7 Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/⁠ségem, *
osztályrészem az élőknek /⁠földjén.

8 Figyelmezz az én könyörgé/⁠semre, *
mert igen megaláztak /⁠engem.

9 Szabadíts meg üldöző/⁠imtől, *
mert elhatalmasodtak /⁠rajtam!

10 Hozd ki a börtönből az én /⁠lelkemet, *
hogy dicsőíttessék a te /⁠neved!

11 És vegyenek körül engem az /⁠i gazak, *
hisz megfizetsz /⁠nékem!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Áldott az Úr, az én kősziklám, ✝
ki viadalra tanítja /⁠kezemet, *
és hadakozásra ujja/⁠imat.

2 Én irgalmasságom és erős/⁠ségem, *
én oltalmazóm és szaba/⁠dítóm.

3 Pajzsom ő, akiben /⁠bízom, *
ki uralmam alá veti /⁠népemet.

4 Uram, micsoda az ember, hogy megbe/⁠csülöd, *
mi az ember fia, hogy gondolsz /⁠vele?

5 Pedig hiábavaló lett szinte az /⁠ember, *
napjai elmúlnak, miként az /⁠árnyék.

6 Uram, hajtsd le a te egeidet, és /⁠szállj alá *
érintsd meg a hegyeket, és füstö/⁠lögnek!

7 Villámold villámodat, és szórd szét /⁠e zeket, *
bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg /⁠őket!

8 Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ✝
ments meg engem, és szabadíts ki a sok vi/⁠zekből, *
az idegen népek /⁠kezéből!

9 Kiknek szája hiúságot /⁠szólott, *
és az ő jobb kezük hamisságnak /⁠jobbja.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

10 Isten, új éneket éneklek /⁠neked, *
a tízhúrú hárfával zsoltározom /⁠néked.

11 Ki győzelmet adsz a kirá/⁠lyoknak, *
ki megmentetted Dávidot, a te szolgádat a gonosz /⁠szablyától.

12 Ments meg engem, és ragadj ki az idegen népek kezéből, ✝
kiknek szája hiúságot /⁠szólott, *
és az ő jobb kezük hamisságnak /⁠jobbja!

13 A mi fiaink pedig, mint a szépen növekvő, zsenge /⁠hajtás, *
ifjúságuknak ere/⁠jében.

14 A mi leányaink /⁠ékesek, *
mint a templomnak szépen faragott oszlo/⁠pai.

15 Tárházaink telve /⁠vannak, *
bővelkednek minden /⁠jókkal.

16 Nyájaink termékenyek, számlálhatatlanok a /⁠mezőkön, *
s kövérek álla/⁠taink.

17 Nincs a városfalakon romlás, sem által/⁠járás, *
sem jajkiáltás a mi utcá/⁠inkon.

18 Boldognak mondják a népet, amelynek dolga /⁠így vagyon, *
az a nép boldog igazán, melynek az Úr az /⁠Istene.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Kereszt oltárán lett nekünk
szentséges teste ételünk,
s pirosló vére italunk,
velük Istenhez tartozunk.

3 Ő megvált húsvét-éjjelen,
ha gyilkos Angyal megjelen,
s Fáraó ellen védelem,
kinek hatalma féktelen.

4 Krisztus lett húsvét-ünnepünk,
benne a Bárány van velünk,
legtisztább kenyérszín alatt
teste érettünk áldozat.

5 Ó, igaz, méltó áldozat,
ki megtörted a poklokat,
kiváltva fogoly népeket,
s jutalmul osztva életet.

6 Krisztus feltámadt fényesen,
bitóról szállt le győztesen,
tirannust lánra köttetett,
s megszerezte a mennyeket.

7 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.