Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
128. zsoltár
1)
Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * vallja meg most /Izráel:
2)
gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * de semmit nem árthattak /nekem.
3)
Szántók szántottak /hátamon, * hosszú barázdákat /vágtak.
4)
Az Úr azonban /igaz, * elvágta a bűnösök /nyakát.
5)
Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /mindnyájan, * kik Siont /gyűlölik!
6)
Olyanok, mint a fű a /háztetőn, * mely elszárad, mielőtt kigyom/lálnák.
7)
Melyet arató nem szed /markába, * sem kévekötő az /ölébe.
8)
És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /veletek, * áldást mondunk rátok az Úr ne /vében!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
129. zsoltár
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
130. zsoltár
1)
Uram, nem fuvalkodott fel az én /szívem * és szemeim nem néztek kevélyen /fölfelé.
2)
Nem jártam magas dolgokban, /dolgokban, * sem csodákban, melyek felülmúlnak /engem.
3)
Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /lelkemet, * mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /lelkem.
4)
Bízzék Izráel az /Úrban * mostantól fogva és /örökké!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
131. zsoltár
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
132. zsoltár
1)
Íme, mily jó és mily gyönyörű/séges, * ha együtt laknak a testvérek egyes/ségben!
2)
Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/lára, * mely lecsordul ruhája szegé/lyére.
3)
Olyan az, mint a magasból jövő /harmat, * mely lehull a Sion /hegyére.
4)
Mert ott rendelt az Úr /áldást, * életet mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (1Pét 2)
Szeretteim: Krisztus szenvedett értünk, példát hagyván nektek, ✝ hogy az ő nyomdokait kövessük. * Aki bűnt nem tett, sem álnokság nem találtatott az ő szájában.
Kapitulum (1Pét 2)
Krisztus, amikor szidalmazták, nem szidalmazott, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az őt igazságtalanul elítélőnek. ✝ Ki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk, * és az ő sebei által meggyógyultatok.
Kapitulum (1Pét 2)
Olyanok voltatok, ✝ mint a tévelygő juhok, * de most megtértetek a ti lelketek pásztorához és püspökéhez.
Responzórium
Himnusz
2)
Kereszt oltárán lett nekünk /szentséges teste ételünk, /s pirosló vére italunk, /velük Istenhez tartozunk.
3)
Ő megvált húsvét-éjjelen, /ha gyilkos Angyal megjelen, /s Fáraó ellen védelem, /kinek hatalma féktelen.
4)
Krisztus lett húsvét-ünnepünk, /benne a Bárány van velünk, /legtisztább kenyérszín alatt /teste érettünk áldozat.
5)
Ó, igaz, méltó áldozat, /ki megtörted a poklokat, /kiváltva fogoly népeket, /s jutalmul osztva életet.
6)
Krisztus feltámadt fényesen, /bitóról szállt le győztesen, /tirannust lánra köttetett, /s megszerezte a mennyeket.
7)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R) Mert már esteledik, alleluja!
Magnificat
Magnificat
Magnificat
Magnificat
Magnificat
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Isten, ki az elesett világot szent Fiad alázatossága által fölemelted, híveidnek örökké tartó vigasságot engedj, hogy kiket az örök kárhozat veszélyétől megmentettél, azoknak az örökké tartó örömök élvezetét juttasd. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen!
Befejezés
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!