9 Nem nékünk, Uram, /⁠nem nékünk, *
hanem a te nevednek adj dicső/⁠séget,

10 A te irgalmasságodért és igaz mondá/⁠sodért, *
hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /⁠istenük?

11 A mi Istenünk a mennyben /⁠lakik, *
mindent, amit akart, megcsele/⁠kedett.

12 A hitetlen bálványa ezüst és/⁠arany, *
emberi kezek alko/⁠tása.

13 Szájuk vagyon, és nem /⁠szólnak, *
szemük vagyon, és nem /⁠látnak.

14 Fülük vagyon, és nem hal/⁠lanak, *
orruk vagyon, és nem sza/⁠golnak.

15 Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /⁠járnak, *
nem kiáltanak az ő /⁠torkukkal.

16 Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /⁠csinálják, *
és mind, akik azokban /⁠bíznak!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

17 Izráel háza az Úrban /⁠bízott, *
ő segítőjük és oltalma/⁠zójuk.

18 Áron háza az Úrban /⁠bízott, *
ő segítőjük és oltalma/⁠zójuk.

19 Kik félik az Urat, az Úrban /⁠bíztak, *
ő segítőjük és oltalma/⁠zójuk.

20 Megemlékezett az Úr /⁠rólunk, *
és megáldott /⁠minket.

21 Megáldotta Izrael /⁠házát, *
megáldotta Áron /⁠házát.

22 Megáldotta mind, akik félik az /⁠Urat, *
a kicsinyeket és a /⁠nagyokat.

23 Gyarapítson meg az Úr /⁠titeket, *
titeket és gyermekei/⁠teket!

24 Áldottak vagytok ti az /⁠Úrtól, *
ki a mennyet és a földet terem/⁠tette.

25 Az egek ege az /⁠Úré, *
a földet pedig az embernek /⁠adta.

26 Nem a halottak dicsérnek téged /⁠Uram, *
sem azok, kik a halálba /⁠szállnak,

27 Hanem mi, akik élünk, áldjuk az /⁠Urat *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Szeretem én az /⁠Urat, *
mert meghallgatja az én imádságom /⁠szavát.

2 Mert hozzám hajtotta /⁠fülét *
ama napon, midőn segítségül /⁠hívtam.

3 Körülvettek engem a halál /⁠kínjai, *
s a túlvilág veszedelmei reám /⁠találtak.

4 A keserűség és a fájdalom megragadtak engem, ✝
akkor kiáltottam az /⁠Úrhoz: *
Ó, Uram, mentsd meg az én /⁠lelkemet!

5 Irgalmas az Úr és /⁠igaz, *
könyörületes a mi /⁠Istenünk.

6 A kicsinyeknek őrizője /⁠az Úr, *
megaláztak, és ő megszabadított /⁠engem.

7 Nyugodjál meg, én /⁠lelkem, *
mert az Úr gondodat /⁠viseli!

8 Mert megmentette lelkemet a /⁠haláltól, *
szemeimet a könnyhullatástól, lábaimat az elbu/⁠kástól.

9 És így az Úrnak színe előtt /⁠járhatok *
az élőknek orszá/⁠gában.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Hittem, és ki is /⁠mondottam *
még megalázottságomnak ide/⁠jén is!

2 Mikor így szóltam fölindulá/⁠somban: *
Hazug minden /⁠ember.

3 Mit adjak az /⁠Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /⁠adott?

4 Az üdvösség kelyhét /⁠veszem, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

5 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népe /⁠e lőtt.

6 Drága dolog az Úr sze/⁠mében *
az ő szentjeinek /⁠halála.

7 Ó, Uram, mert én a te /⁠szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /⁠fia.

8 Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/⁠zatát, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

9 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népének színe /⁠előtt.

10 Az Úr házának csarnoka/⁠iban, *
tebenned, ó, Jeru/⁠zsálem.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat, minden /⁠nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /⁠népek!

2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/⁠sága, *
és az Úr igazvolta örökké /⁠megmarad.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Kereszt oltárán lett nekünk
szentséges teste ételünk,
s pirosló vére italunk,
velük Istenhez tartozunk.

3 Ő megvált húsvét-éjjelen,
ha gyilkos Angyal megjelen,
s Fáraó ellen védelem,
kinek hatalma féktelen.

4 Krisztus lett húsvét-ünnepünk,
benne a Bárány van velünk,
legtisztább kenyérszín alatt
teste érettünk áldozat.

5 Ó, igaz, méltó áldozat,
ki megtörted a poklokat,
kiváltva fogoly népeket,
s jutalmul osztva életet.

6 Krisztus feltámadt fényesen,
bitóról szállt le győztesen,
tirannust lánra köttetett,
s megszerezte a mennyeket.

7 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.