1 Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /⁠fogva *
vallja meg most /⁠Izráel:

2 gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /⁠fogva *
de semmit nem árthattak /⁠nekem.

3 Szántók szántottak /⁠hátamon, *
hosszú barázdákat /⁠vágtak.

4 Az Úr azonban /⁠igaz, *
elvágta a bűnösök /⁠nyakát.

5 Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /⁠mindnyájan, *
kik Siont /⁠gyűlölik!

6 Olyanok, mint a fű a /⁠háztetőn, *
mely elszárad, mielőtt kigyom/⁠lálnák.

7 Melyet arató nem szed /⁠markába, *
sem kévekötő az /⁠ölébe.

8 És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /⁠veletek, *
áldást mondunk rátok az Úr ne /⁠vében!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /⁠Uram, *
Uram, hallgasd meg az én /⁠szómat!

2 Legyen a te füled /⁠figyelmes *
az én könyörgésemnek /⁠szavára!

3 Ha a gonoszságokat számon tartod, /⁠Uram, *
Uram, ki áll meg akkor te-e/⁠lőtted?

4 De nálad kegyelem /⁠vagyon, *
és a te törvényed miatt reménykedem benned, /⁠Uram.

5 Reménykedik az én lelkem az ő igé/⁠jében, *
az én lelkem az Úrra vára/⁠kozik.

6 Miként virrasztó a hajnal /⁠jöttére, *
várakozzék az Úrra /⁠Izráel!

7 Mert az Úrnál az irgal/⁠masság, *
és bőséges őnála a szaba/⁠dítás.

8 És ő szabadítja meg /⁠Izráelt *
mind az ő gonoszsága/⁠i ból.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, nem fuvalkodott fel az én /⁠szívem *
és szemeim nem néztek kevélyen /⁠fölfelé.

2 Nem jártam magas dolgokban, /⁠dolgokban, *
sem csodákban, melyek felülmúlnak /⁠engem.

3 Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /⁠lelkemet, *
mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /⁠lelkem.

4 Bízzék Izráel az /⁠Úrban *
mostantól fogva és /⁠örökké!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Emlékezzél meg, Uram, /⁠Dávidról, *
és engedelmes fáradozá/⁠sáról,

2 Hogy megesküdött az /⁠Úrnak, *
fogadást tett Jákob Iste/⁠nének:

3 Nem megyek be sátoros /⁠házamba, *
s nem lépek föl fekvő/⁠helyemre,

4 nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /⁠szunynyadást, *
nem hajtom fejemet nyuga/⁠lomra,

5 mígnem helyet találok az /⁠Úrnak, *
hajlékot Jákob Iste/⁠nének!

6 Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/⁠tában, *
és Jár mezein találtunk /⁠reá.

7 És most lépjünk be az ő hajlé/⁠kába, *
boruljunk le lábainak zsámo/⁠lyáhot!

8 Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /⁠helyére, *
te, és a te szentségednek /⁠Szekrénye!

9 Papjaid öltözzenek igaz/⁠ságba, *
és ujjongjanak /⁠szentjeid!

10 Dávidért, a te /⁠szolgádért *
ne fordulj el a te fölkented /⁠arcától!

11 Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /⁠attól: *
Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /⁠ültetem.

12 ha megőrzik fiaid szövetsé/⁠gemet, *
és bizonyságaimat, melyekre tanítom /⁠őket,

13 az ő fiaik is mindö/⁠rökké *
ülnek majd királyi /⁠trónodon.

14 Mert az Úr kiválasztotta /⁠Siont, *
őt kívánta magának lakó/⁠helyül.

15 Ez az én nyugodalmam örökkön /⁠örökké, *
itt lakozom, mert ezt válasz/⁠tottam.

16 Megáldván megáldom ele/⁠ségét, *
szegényeit jóltartom /⁠kenyérrel.

17 Papjait kegyelembe öltöz/⁠tetem, *
és ujjongva ujjonganak /⁠szentjei.

18 Innen emelem föl Dávidnak /⁠erejét, *
és világosságot gyújtok az én fölken/⁠temnek.

19 Ellenségeit szégyenbe öltöz/⁠tetem, *
őrajta pedig kivirágzik az én /⁠szentségem.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Íme, mily jó és mily gyönyörű/⁠séges, *
ha együtt laknak a testvérek egyes/⁠ségben!

2 Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/⁠lára, *
mely lecsordul ruhája szegé/⁠lyére.

3 Olyan az, mint a magasból jövő /⁠harmat, *
mely lehull a Sion /⁠hegyére.

4 Mert ott rendelt az Úr /⁠áldást, *
életet mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Kereszt oltárán lett nekünk
szentséges teste ételünk,
s pirosló vére italunk,
velük Istenhez tartozunk.

3 Ő megvált húsvét-éjjelen,
ha gyilkos Angyal megjelen,
s Fáraó ellen védelem,
kinek hatalma féktelen.

4 Krisztus lett húsvét-ünnepünk,
benne a Bárány van velünk,
legtisztább kenyérszín alatt
teste érettünk áldozat.

5 Ó, igaz, méltó áldozat,
ki megtörted a poklokat,
kiváltva fogoly népeket,
s jutalmul osztva életet.

6 Krisztus feltámadt fényesen,
bitóról szállt le győztesen,
tirannust lánra köttetett,
s megszerezte a mennyeket.

7 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.