Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Békesség veletek, alleluja, én vagyok, ne féljetek, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
136. zsoltár
1)
Babilon folyóvizei mellett ültünk és /sírtunk, * midőn Sionra emlé/keztünk.
2)
Hangszereinket azon a /földön * fűzfákra függesz/tettük.
3)
Mert akik fogva vittek /minket, * énekszót kérdeztek /tőlünk,
4)
és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/teltek: * Énekeljetek nekünk Sion dala/iból!
5)
Hogy énekelhetnénk az Úrnak /énekét * idegen /földön?
6)
Ha elfeledkezem rólad, Jeru/zsálem, * jusson pusztulásra /jobb kezem!
7)
ragadjon ínyemhez a /nyelvem, * ha reád nem emlé/ke zem,
8)
ha nem teszem meg Jeruzsá/lemet * legfőbb vigassá/gomnak!
9)
Ne felejtsd, Uram, Édom /fiait, * ne felejtsd Jeruzsálemnek /napját,
10)
mikor azt kiáltozták: Pusztít/sátok el, * pusztítsátok el őt alap/jáig!
11)
Babilonnak pusztító /leánya, * boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /tettél.
12)
Boldog, aki kisdedeidet megra/gadja, * és a kősziklához /csapja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
137. zsoltár
1)
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, * mert meghallgattad az én /szómat.
2)
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, * leborulok a te szentélyed /előtt.
3)
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, * mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
4)
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, * és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
5)
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, * midőn szádnak beszédét /hallják!
6)
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, * hogy nagy az Úr dicső/sége!
7)
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, * de a kevélyeket csak távolról /nézi.
8)
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, * és megszabadít a te /jobbod.
9)
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, * ne vesd meg kezednek alko/tását!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (1-4)
1)
Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /engem, * tudod, ha leülök, és ha /fölkelek.
2)
Ismered az én gondolataimat távol/ból is, * figyeled járásomat és nyugvá/somat.
3)
Előre látod minden /utamat, * még nyelvemre sem jött a szó, és te már /ismered.
4)
Mindenfelől körülveszel /engem, * és reám tetted a /kezedet.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (5-12)
5)
Csodálatos előttem a te /tudásod, * magasságos az, és föl nem /érhetem.
6)
Hová menjek a te lelked /e lől, * és hová fussak a te színed /elől?
7)
Ha fölmegyek az égbe, te /ott vagy, * ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /ott is.
8)
Ha fölölteném a hajnal /szárnyait, * vagy laknék a tenger végső hatá/rain,
9)
oda is a te kezed viszen /engem, * és a te jobb kezed tart meg /engem.
10)
És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /engem, * világosság helyett az éjszaka vegyen körül /engem!
11)
de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /nappal, * sötétsége neked vilá/gosság.
12)
hiszen te alkottad vesé/imet, * te szőttél engem anyám /méhében.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (13-23)
13)
Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/teid, * jól tudja ezt az én /lelkem.
14)
Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /rejtekben, * formálódtam mintegy a föld mé/lyében.
15)
még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /napjaim, * elgondolva, midőn még soruk el sem /kezdetett.
16)
Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /Isten, * igen hatalmas a /számuk!
17)
Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /homoknál, * fölkelek, és ismét veled /vagyok.
18)
Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/söket, * távozzatok tőlem, vérengző /emberek!
19)
Kik tefelőled gonoszul /szóltak, * és hiúságukban fölkelnek /ellened.
20)
Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/lőket, * és ne irtózzam-e a téged táma/dóktól?
21)
Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /azokat, * és nekem ellenségeim /lettek.
22)
Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /szívemet, * tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/i met!
23)
És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /bennem, * és vezess engem az örök /úton!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, ✝ alászállva a világosság Atyjától, * akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Kapitulum (Jak 1)
Isten szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. ✝ Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. * Mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát.
Kapitulum (Jak 1)
Elvetvén minden tisztátalanságot, ✝ fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, * mely meg tudja menteni lelketeket.
Responzórium
Föltámadt az Úr a sírból, * alleluja, alleluja. FÖLTÁMADT... V! * Ki értünk a keresztfán függött. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLTÁMADT...
Himnusz
1)
A bárány adta vacsorát /költsük el, öltve új ruhát, /s átkelve Vörös-tengeren /Úr Krisztust zengjük ékesen!
2)
Kereszt oltárán lett nekünk /szentséges teste ételünk, /s pirosló vére italunk, /velük Istenhez tartozunk.
3)
Ő megvált húsvét-éjjelen, /ha gyilkos Angyal megjelen, /s Fáraó ellen védelem, /kinek hatalma féktelen.
4)
Krisztus lett húsvét-ünnepünk, /benne a Bárány van velünk, /legtisztább kenyérszín alatt /teste érettünk áldozat.
5)
Ó, igaz, méltó áldozat, /ki megtörted a poklokat, /kiváltva fogoly népeket, /s jutalmul osztva életet.
6)
Krisztus feltámadt fényesen, /bitóról szállt le győztesen, /tirannust lánra köttetett, /s megszerezte a mennyeket.
7)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R) Mert már esteledik, alleluja!
Magnificat
Elmegyek ahhoz, aki küldött, de mivel ezt mondottam, szomorúság tölti be szíveteket, alleluja.
Magnificat
Az igazságot mondom nektek: jobb nektek, hogy éne elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jön el, alleluja.
Magnificat
Midőn eljön az Igazság Lelke, megtanít titeket minden igazságra, és ami eljövendő, hírül adja nektek, alleluja.
Magnificat
Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és hírül adja nektek, alleluja, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, ki híveid értelmét egy szándékra hozod, add meg népednek, hogy szeresse azt, amit már most megadsz, és vágyja azt, amit ígérsz, hogy a világ sokfélesége között szívünk csak ahhoz ragaszkodjék, ahol az igazi örömök vannak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!