Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Békesség veletek, alleluja, én vagyok, ne féljetek, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
139. zsoltár
1)
Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /embertől, * az álnok férfiaktól ments meg engem! /engem!
2)
Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /szívükben, * egész nap háborúságot szítanak. /szítnak.
3)
Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /kígyóét, * áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /alatt.
4)
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /kezétől, * és az álnok férfiaktól ments meg /engem!
5)
Kik megejteni gondolták lépé/semet, * tőrt rejtettek el nékem a /kevélyek.
6)
És köteléket vontak föl /csapdának, * az út mellett gáncsot vetettek /nékem.
7)
Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /vagy te, * hallgasd meg, Uram, könyörgésem /szavát!
8)
Uram, Uram, én megszabadulásom /e reje, * beárnyékoztad fejemet a harc /napján.
9)
Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /bűnösnek, * ne hagyjad teljesülni az ő /terveit!
10)
Fölemelik körülöttem /fejüket, * de ajkaik gonoszsága elborítja /őket.
11)
Eleven parázs hullik /rájuk, * leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /kelnek.
12)
Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /vétkezik, * az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/sága.
13)
Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/lennek, * elégtételt ad a szegé/nyeknek.
14)
Az igazak pedig hálát adnak a te /nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt /laknak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
140. zsoltár
1)
Uram, tehozzád kiáltok, siess /hozzám, * figyelmezzél az én szómra, mikor /kiáltok!
2)
Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /elé, * s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /áldozat!
3)
Zárd be, Uram, az én /számat, * és tégy őrizetet ajkamnak ajta/jához!
4)
Ne engedd szívemet gonosz szavakra /hajlani, * s mentségeket keresni bűne/imre!
5)
Mint azok az emberek, akik gonoszságot /tesznek, * ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/ikben!
6)
Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg engem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /fejemen, * gonoszságaik ellen imád/kozom!
7)
Vezéreik a kősziklához /vettetnek, * akkor meghallják szavam /erejét.
8)
Mint a földből kiszántott és széthasított /rögök, * úgy hulljanak a pokol torkába /csontjaik!
9)
Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /szemeim, * hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /lelkemet!
10)
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/tottak, * a gonosztevőknek botrányköve/itől!
11)
Saját hálójukba esnek a /bűnösök, * én pedig egymagamban /átmegyek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
141. zsoltár
1)
Szavammal az Úrhoz /kiáltok, * szavammal az Úrhoz /könyörgök.
2)
Kiöntöm színe előtt az én siral/mamat, * és nyomorúságomat előtte /feltárom.
3)
Mert megfogyatkozott bennem a /lélek, * pedig ismered az én ösvénye/imet.
4)
Az úton, amelyen /járok, * tőrt rejtének el /nékem.
5)
Jobbra tekintek, és /nézek, * és nincs, ki megismerjen /engem.
6)
Elveszett a menekvés /éntőlem, * és nincs, ki megkeresse az én /lelkemet.
7)
Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/ségem, * osztályrészem az élőknek /földjén.
8)
Figyelmezz az én könyörgé/semre, * mert igen megaláztak /engem.
9)
Szabadíts meg üldöző/imtől, * mert elhatalmasodtak /rajtam!
10)
Hozd ki a börtönből az én /lelkemet, * hogy dicsőíttessék a te /neved!
11)
És vegyenek körül engem az /i gazak, * hisz megfizetsz /nékem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (1-9)
1)
Áldott az Úr, az én kősziklám, ✝
ki viadalra tanítja /kezemet, * és hadakozásra ujja/imat.
2)
Én irgalmasságom és erős/ségem, * én oltalmazóm és szaba/dítóm.
3)
Pajzsom ő, akiben /bízom, * ki uralmam alá veti /népemet.
4)
Uram, micsoda az ember, hogy megbe/csülöd, * mi az ember fia, hogy gondolsz /vele?
5)
Pedig hiábavaló lett szinte az /ember, * napjai elmúlnak, miként az /árnyék.
6)
Uram, hajtsd le a te egeidet, és /szállj alá * érintsd meg a hegyeket, és füstö/lögnek!
7)
Villámold villámodat, és szórd szét /e zeket, * bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg /őket!
8)
Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ✝
ments meg engem, és szabadíts ki a sok vi/zekből, * az idegen népek /kezéből!
9)
Kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (10-18)
10)
Isten, új éneket éneklek /neked, * a tízhúrú hárfával zsoltározom /néked.
11)
Ki győzelmet adsz a kirá/lyoknak, * ki megmentetted Dávidot, a te szolgádat a gonosz /szablyától.
12)
Ments meg engem, és ragadj ki az idegen népek kezéből, ✝
kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja!
13)
A mi fiaink pedig, mint a szépen növekvő, zsenge /hajtás, * ifjúságuknak ere/jében.
14)
A mi leányaink /ékesek, * mint a templomnak szépen faragott oszlo/pai.
15)
Tárházaink telve /vannak, * bővelkednek minden /jókkal.
16)
Nyájaink termékenyek, számlálhatatlanok a /mezőkön, * s kövérek álla/taink.
17)
Nincs a városfalakon romlás, sem által/járás, * sem jajkiáltás a mi utcá/inkon.
18)
Boldognak mondják a népet, amelynek dolga /így vagyon, * az a nép boldog igazán, melynek az Úr az /Istene.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, ✝ alászállva a világosság Atyjától, * akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Kapitulum (Jak 1)
Isten szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. ✝ Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. * Mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát.
Kapitulum (Jak 1)
Elvetvén minden tisztátalanságot, ✝ fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, * mely meg tudja menteni lelketeket.
Responzórium
Föltámadt az Úr a sírból, * alleluja, alleluja. FÖLTÁMADT... V! * Ki értünk a keresztfán függött. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLTÁMADT...
Himnusz
1)
A bárány adta vacsorát /költsük el, öltve új ruhát, /s átkelve Vörös-tengeren /Úr Krisztust zengjük ékesen!
2)
Kereszt oltárán lett nekünk /szentséges teste ételünk, /s pirosló vére italunk, /velük Istenhez tartozunk.
3)
Ő megvált húsvét-éjjelen, /ha gyilkos Angyal megjelen, /s Fáraó ellen védelem, /kinek hatalma féktelen.
4)
Krisztus lett húsvét-ünnepünk, /benne a Bárány van velünk, /legtisztább kenyérszín alatt /teste érettünk áldozat.
5)
Ó, igaz, méltó áldozat, /ki megtörted a poklokat, /kiváltva fogoly népeket, /s jutalmul osztva életet.
6)
Krisztus feltámadt fényesen, /bitóról szállt le győztesen, /tirannust lánra köttetett, /s megszerezte a mennyeket.
7)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R) Mert már esteledik, alleluja!
Magnificat
Elmegyek ahhoz, aki küldött, de mivel ezt mondottam, szomorúság tölti be szíveteket, alleluja.
Magnificat
Az igazságot mondom nektek: jobb nektek, hogy éne elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jön el, alleluja.
Magnificat
Midőn eljön az Igazság Lelke, megtanít titeket minden igazságra, és ami eljövendő, hírül adja nektek, alleluja.
Magnificat
Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és hírül adja nektek, alleluja, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, ki híveid értelmét egy szándékra hozod, add meg népednek, hogy szeresse azt, amit már most megadsz, és vágyja azt, amit ígérsz, hogy a világ sokfélesége között szívünk csak ahhoz ragaszkodjék, ahol az igazi örömök vannak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!