Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Békesség veletek, alleluja, én vagyok, ne féljetek, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
Alleluja, alleluja, alleluja!
109. zsoltár
1)
Mondá az Úr az én /Uramnak: * Ülj az én job/bomra,
2)
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem * a te lába/idnak!
3)
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, * uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4)
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, * magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5)
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: * Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6)
Az Úr áll a te jobbod /felől, * haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7)
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti * összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8)
Útja közben a patakból /iszik, * azért emeli magasra büszkén a /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
110. zsoltár
1)
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből * az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
2)
Nagyok az Úrnak /művei, * ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
3)
Fönség és ékesség az ő /művében, * és igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, * eledelt adott az őt fé/lőknek.
5)
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, * cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
6)
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, * az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
7)
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, * hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8)
Váltságot küldött az ő /népének, * megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
9)
Szent és rettenetes az ő /neve, * a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
10)
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, * az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
111. zsoltár
1)
Boldog ember az, ki az Urat /féli, * az ő parancsolatait igen /kedveli.
2)
Hatalmas lészen magva a /földön, * az igazak nemzetsége megál/datik.
3)
Dicsőség és gazdagság az ő /házában, * és az ő igazsága megmarad örökkön /örökké.
4)
Az igazaknak a sötétségben világosság /támad, * ő az irgalmas, könyörülő és /igaz.
5)
Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, ✝
az ő dolgait igazul /rendezi, * meg nem inog az mindö/rökké.
6)
Örök emlékezetben lészen az /igaz, * nem fél a gonoszhír-hal/lástól.
7)
Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, ✝
bátor az ő /szíve, * azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek /bukását.
8)
Osztogat, adakozik a szegényeknek, ✝
az ő igazsága megmarad örökkön /örökké, * fölemeltetik a feje dicső/séggel.
9)
A bűnös látja ezt, és harag fogja el, ✝
fogait csikorgatja, és irigységben emészti /magát, * a gonoszok kívánsága semmivé /leszen.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
1)
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, * dicsérjétek az Úr /nevét!
2)
Legyen áldott az Úr /neve * mostantól fogva és mindö/rökké!
3)
Napkelettől fogva napnyu/gatig * dicsértessék az Úrnak /neve!
4)
Fölséges az Úr minden népek /fölött, * és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5)
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, * és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6)
Az elnyomottat fölemeli a /földről, * és kiragadja a sárból a /szegényt,
7)
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, * az ő népének fejedelmei /között,
8)
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, * mint fiakon örvendező /anyának.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
113. zsoltár (1-15)
1)
Izráel kijővén Egyip/tomból * Jákob háza a barbár nép /közül,
2)
Lőn Júdea az Úrnak /szentélye, * Izráel az ő biro/dalma.
3)
Látta a tenger és /elfutott, * a Jordán vize vissza /fordult.
4)
A hegyek ugráltak, mint a /kosok, * és a halmok, mint a juhok bárá/nyai.
5)
Mi lelt téged, tenger hogy /elfutsz, * és te, Jordán, hogy vissza/fordulsz?
6)
Hegyek, ugráltok, mint a /kosok, * és halmok, mint a juhok bárá/nyai.
7)
Rendülj meg, föld, az Úr színe /előtt, * Jákob Istenének orcája /előtt!
8)
Ki a kősziklát állótóvá /tette, * s a kőszálat vizek forrásaivá változ/tatta.
9)
Nem nékünk, Uram, /nem nékünk, * hanem a te nevednek adj dicső/séget,
10)
A te irgalmasságodért és igaz mondá/sodért, * hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /istenük?
11)
A mi Istenünk a mennyben /lakik, * mindent, amit akart, megcsele/kedett.
12)
A hitetlen bálványa ezüst és/arany, * emberi kezek alko/tása.
13)
Szájuk vagyon, és nem /szólnak, * szemük vagyon, és nem /látnak.
14)
Fülük vagyon, és nem hal/lanak, * orruk vagyon, és nem sza/golnak.
15)
Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /járnak, * nem kiáltanak az ő /torkukkal.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói, megcsalván önmagatokat. ✝ Mert, ha valaki hallgatója az igének, és nem cselekvője, az ilyen hasonlító ahhoz az emberhez, aki természetes ábrázatát a tükörben szemléli, * megnézte ugyanis magát, és elment, és rögtön elfelejtette, hogy milyen volt.
Kapitulum (Jak 1)
Ha valaki vallásosnak tartja magát, ✝ de nem fékezi nyelvét, hanem megcsalja önszívét, * annak hiábavaló a vallásossága.
Kapitulum (Jak 1)
A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és az Atya előtt ez: ✝ meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szoronatásukban, * és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.
Responzórium
Föltámadt az Úr a sírból, * alleluja, alleluja. FÖLTÁMADT... V! * Ki értünk a keresztfán függött. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLTÁMADT...
Himnusz
1)
Az Isten igaz napja ez, /szent fényességgel tiszta nap, /a drága vér ma mossa le /a világ szörnyű bűneit.
2)
Hitetlen hite visszatér, /ma újra látnak a vakok, /s kiben nem old fel rettegést, /ha látja: megtér a lator?!
3)
Keresztjét jóra váltja ő, /gyors hittel Jézust kérleli, /igazként sokat megelőz, /s az Úr országát elnyeri.
4)
Ámulnak mind az angyalok, /látván a testi büntetést, /s hogy Krisztushoz tér a gonosz, /boldog életet érdemel.
5)
Csodálatos misztérium, /világ szennyét hogy mossa le, /mindenki bűnét elveszi, /test vétkét tisztítván a test.
6)
Lehet-e ennél nagyszerűbb, /vétket bocsát az irgalom, /félelmet old a szeretet, /s új életet szül a halál?!
7)
Saját csalétkét falja fel, /magát köti meg a Halál, /meghal mindenki élete, /s felkél mint minden élete.
8)
Elér mindenkit a Halál, /de feltámad mind a halott, /s pusztítva, ütve a Halál /csak maga vesztét nyögheti.
9)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vigadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R) Mert már esteledik, alleluja!
Magnificat
Mindeddig nem kértetek semmit, kérjetek, és megkapjátok, alleluja.
Magnificat
Kérjtek, és megkapjátok, hogy örömetek teljes légyen, mert az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és hittetek, alleluja.
Magnificat
Íme, most nyíltan beszélsz, s nem mondasz példázatot, most tudjuk, hogy mindent tudsz, s hisszük, hogy Istentől jöttél, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, kitől minden jó származik, a hozzád esdeklőknek add meg kegyesen, hogy a te sugallatodra azt gondoljuk, ami helyes, és irányításoddal azt meg is tegyük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!