Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
128. zsoltár
1
Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva *
vallja meg most /Izráel:
2
gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva *
de semmit nem árthattak /nekem.
3
Szántók szántottak /hátamon, *
hosszú barázdákat /vágtak.
4
Az Úr azonban /igaz, *
elvágta a bűnösök /nyakát.
5
Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /mindnyájan, *
kik Siont /gyűlölik!
6
Olyanok, mint a fű a /háztetőn, *
mely elszárad, mielőtt kigyom/lálnák.
7
Melyet arató nem szed /markába, *
sem kévekötő az /ölébe.
8
És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /veletek, *
áldást mondunk rátok az Úr ne /vében!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
129. zsoltár
1
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, *
Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2
Legyen a te füled /figyelmes *
az én könyörgésemnek /szavára!
3
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, *
Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4
De nálad kegyelem /vagyon, *
és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, *
az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, *
várakozzék az Úrra /Izráel!
7
Mert az Úrnál az irgal/masság, *
és bőséges őnála a szaba/dítás.
8
És ő szabadítja meg /Izráelt *
mind az ő gonoszsága/i ból.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
130. zsoltár
1
Uram, nem fuvalkodott fel az én /szívem *
és szemeim nem néztek kevélyen /fölfelé.
2
Nem jártam magas dolgokban, /dolgokban, *
sem csodákban, melyek felülmúlnak /engem.
3
Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /lelkemet, *
mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /lelkem.
4
Bízzék Izráel az /Úrban *
mostantól fogva és /örökké!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
131. zsoltár
1
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, *
és engedelmes fáradozá/sáról,
2
Hogy megesküdött az /Úrnak, *
fogadást tett Jákob Iste/nének:
3
Nem megyek be sátoros /házamba, *
s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, *
nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5
mígnem helyet találok az /Úrnak, *
hajlékot Jákob Iste/nének!
6
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, *
és Jár mezein találtunk /reá.
7
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, *
boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, *
te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, *
és ujjongjanak /szentjeid!
10
Dávidért, a te /szolgádért *
ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: *
Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, *
és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13
az ő fiaik is mindö/rökké *
ülnek majd királyi /trónodon.
14
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, *
őt kívánta magának lakó/helyül.
15
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, *
itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16
Megáldván megáldom ele/ségét, *
szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, *
és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, *
és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, *
őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
132. zsoltár
1
Íme, mily jó és mily gyönyörű/séges, *
ha együtt laknak a testvérek egyes/ségben!
2
Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/lára, *
mely lecsordul ruhája szegé/lyére.
3
Olyan az, mint a magasból jövő /harmat, *
mely lehull a Sion /hegyére.
4
Mert ott rendelt az Úr /áldást, *
életet mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Jak 1
Szeretteim: Legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói, megcsalván önmagatokat. ✝ Mert, ha valaki hallgatója az igének, és nem cselekvője, az ilyen hasonlító ahhoz az emberhez, aki természetes ábrázatát a tükörben szemléli, * megnézte ugyanis magát, és elment, és rögtön elfelejtette, hogy milyen volt.
Kapitulum | Jak 1
Ha valaki vallásosnak tartja magát, ✝ de nem fékezi nyelvét, hanem megcsalja önszívét, * annak hiábavaló a vallásossága.
Kapitulum | Jak 1
A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és az Atya előtt ez: ✝ meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szoronatásukban, * és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.
Responzórium
Himnusz | Latin incipit
2
Kereszt oltárán lett nekünk
szentséges teste ételünk,
s pirosló vére italunk,
velük Istenhez tartozunk.
3
Ő megvált húsvét-éjjelen,
ha gyilkos Angyal megjelen,
s Fáraó ellen védelem,
kinek hatalma féktelen.
4
Krisztus lett húsvét-ünnepünk,
benne a Bárány van velünk,
legtisztább kenyérszín alatt
teste érettünk áldozat.
5
Ó, igaz, méltó áldozat,
ki megtörted a poklokat,
kiváltva fogoly népeket,
s jutalmul osztva életet.
6
Krisztus feltámadt fényesen,
bitóról szállt le győztesen,
tirannust lánra köttetett,
s megszerezte a mennyeket.
7
Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!
Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V. Maradj velünk, Urunk, alleluja!
R. Mert már esteledik, alleluja!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Isten, kitől minden jó származik, a hozzád esdeklőknek add meg kegyesen, hogy a te sugallatodra azt gondoljuk, ami helyes, és irányításoddal azt meg is tegyük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!