Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Magasztaljuk a királyok Királyát, és himnuszt mondjunk Istennek, alleluja!
128. zsoltár
1)
Gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * vallja meg most /Izráel:
2)
gyakran üldöztek engem ifjúságomtól /fogva * de semmit nem árthattak /nekem.
3)
Szántók szántottak /hátamon, * hosszú barázdákat /vágtak.
4)
Az Úr azonban /igaz, * elvágta a bűnösök /nyakát.
5)
Szégyenüljenek meg, és térjenek hátra /mindnyájan, * kik Siont /gyűlölik!
6)
Olyanok, mint a fű a /háztetőn, * mely elszárad, mielőtt kigyom/lálnák.
7)
Melyet arató nem szed /markába, * sem kévekötő az /ölébe.
8)
És nem mondják az arra menők: ✝
Az Úr áldása legyen /veletek, * áldást mondunk rátok az Úr ne /vében!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
129. zsoltár
1)
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, * Uram, hallgasd meg az én /szómat!
2)
Legyen a te füled /figyelmes * az én könyörgésemnek /szavára!
3)
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, * Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
4)
De nálad kegyelem /vagyon, * és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
5)
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, * az én lelkem az Úrra vára/kozik.
6)
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, * várakozzék az Úrra /Izráel!
7)
Mert az Úrnál az irgal/masság, * és bőséges őnála a szaba/dítás.
8)
És ő szabadítja meg /Izráelt * mind az ő gonoszsága/i ból.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
130. zsoltár
1)
Uram, nem fuvalkodott fel az én /szívem * és szemeim nem néztek kevélyen /fölfelé.
2)
Nem jártam magas dolgokban, /dolgokban, * sem csodákban, melyek felülmúlnak /engem.
3)
Hanem elnyugtattam és elcsöndesítettem /lelkemet, * mint kisgyermek anyja ölében, békességes az én /lelkem.
4)
Bízzék Izráel az /Úrban * mostantól fogva és /örökké!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
131. zsoltár
1)
Emlékezzél meg, Uram, /Dávidról, * és engedelmes fáradozá/sáról,
2)
Hogy megesküdött az /Úrnak, * fogadást tett Jákob Iste/nének:
3)
Nem megyek be sátoros /házamba, * s nem lépek föl fekvő/helyemre,
4)
nem engedek álmot szemeimnek, ✝
sem pilláimnak /szunynyadást, * nem hajtom fejemet nyuga/lomra,
5)
mígnem helyet találok az /Úrnak, * hajlékot Jákob Iste/nének!
6)
Íme, hallottuk, hogy ott van Efra/tában, * és Jár mezein találtunk /reá.
7)
És most lépjünk be az ő hajlé/kába, * boruljunk le lábainak zsámo/lyáhot!
8)
Kelj föl, Uram, és indulj nyugalmad /helyére, * te, és a te szentségednek /Szekrénye!
9)
Papjaid öltözzenek igaz/ságba, * és ujjongjanak /szentjeid!
10)
Dávidért, a te /szolgádért * ne fordulj el a te fölkented /arcától!
11)
Megesküdött az Úr Dávidnak, ✝
igaz eskü az, és nem tér el /attól: * Ágyékod gyümölcsét királyi trónodra /ültetem.
12)
ha megőrzik fiaid szövetsé/gemet, * és bizonyságaimat, melyekre tanítom /őket,
13)
az ő fiaik is mindö/rökké * ülnek majd királyi /trónodon.
14)
Mert az Úr kiválasztotta /Siont, * őt kívánta magának lakó/helyül.
15)
Ez az én nyugodalmam örökkön /örökké, * itt lakozom, mert ezt válasz/tottam.
16)
Megáldván megáldom ele/ségét, * szegényeit jóltartom /kenyérrel.
17)
Papjait kegyelembe öltöz/tetem, * és ujjongva ujjonganak /szentjei.
18)
Innen emelem föl Dávidnak /erejét, * és világosságot gyújtok az én fölken/temnek.
19)
Ellenségeit szégyenbe öltöz/tetem, * őrajta pedig kivirágzik az én /szentségem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
132. zsoltár
1)
Íme, mily jó és mily gyönyörű/séges, * ha együtt laknak a testvérek egyes/ségben!
2)
Olyan az, mint a főn a drága kenet, ✝
mely lecsordul a szakállra, Áron szakál/lára, * mely lecsordul ruhája szegé/lyére.
3)
Olyan az, mint a magasból jövő /harmat, * mely lehull a Sion /hegyére.
4)
Mert ott rendelt az Úr /áldást, * életet mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 4)
Aki alászállott, ő az, aki fel is ment minden egek fölé, ✝ hogy beteljesítsen mindent, * és hogy mi felnőjünk mindenestől őbenne, aki a Főnk: Jézus Krisztus.
Responzórium
Fölment az Isten ujjongó örömmel * alleluja, alleluja. FÖLMENT AZ... V! * Fölment az Úr trombitaszóval. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLMENT AZ...
Himnusz
1)
Megszentelt örömek, s fényességes ünnep /ihleti lelkünket hangos énekszóra, /mert e nap Krisztus ki mindent alkotott, /felmegy a mennyekbe elfoglalni trónját.
2)
A Szent serege fölemelvén szívét, /ujjongva vigadoz, hirdeti a győztest, /s vele ünnepli angyalok kórusa /a kegyes vezérnek fénylő dicsőségét.
3)
Foglyul is ejti most fogságunkat Krisztus, /osztja a földön már ajándékát bőven, /s ki halál kínját szelíden kiállta, /az égbe bevonul, felmagasztaltatván.
4)
Kérünk, hát, mi Urunk, kegyelmes Teremtőnk, /nézz le a népedre, s oltalmazzad őket: /mohó irigység, démonok ármánya /a mélybe lenyomva ne pusztítsa őket.
5)
És mikor visszatérsz tűzben égő felhőn, /az emberszíveknek titkait ítélni, /ne várjon majd ránk kárhozat, s büntetés, /de égi koszorú, igazak jutalam.
(Meghajolva:)
Add meg ezt fenséges, jóságos Teremtőnk, /add meg ezt, Egyszülött, s te is, kegyes Lélek, /tündöklő fényben örökkön örökké, /a mennyben trónoló háromságos Isten.
Ámen!
Verzikulus
V) Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
R) Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
Magnificat
Elmenvén az egész világra, alleluja, tanítsatok minden népet, alleluja.
Magnificat
Ha én el nem megyek, nem jön el a Vígasztaló. Midőn fölemeltetem, elküldöm őt hozzátok.
Magnificat
Ha szeretnétek engem, alleluja, bizony örülnétek, alleluja, mert az Atyához megyek, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!