Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
134. zsoltár (1-12)
1
Dicsérjétek az Úr /nevét, *
dicsérjétek, ti szolgák, az /Urat,
2
Kik az Úr házában /álltok, *
a mi Istenünk házának csarnoka/iban!
3
Dicsérjétek az Urat, mert /jó az Úr, *
zengjetek az ő nevének, mert édes/séges!
4
Mert Jákobot magának választotta /az Úr, *
örökrészévé tette /Izráelt.
5
Mert én megismertem, hogy /nagy az Úr, *
és a mi Istenünk minden istenek fölött /való.
6
Mindent, amit akart, megcselekedett az Úr a mennyben és a /földön, *
a tengerben és minden mélysé/gekben.
7
Fölhozza a felhőket a föld széléről, ✝
és villámaival esőt /indít, *
tárházaiból kibocsátja a /szeleket.
8
Ő az, ki megölte Egyiptomnak elsőszülöt/teit *
az emberen kezdve a /barmokig.
9
és jeleket és csodákat bocsátott tereád, /Egyiptom, *
a Fáraóra és minden szolgá/ira.
10
Ő az, ki megvert sok nemzet/séget, *
és megölte az erős kirá/lyokat,
11
Sehont, az amorreusok királyát, ✝
és Ogot is, Básán /királyát, *
és Kánaánnak minden király/ságát.
12
és adá azok földjét örök/ségül, *
örökségül Izráelnek, az ő /népének.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
134. zsoltár (13-21)
13
Uram, a te neved örökké/való, *
Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemze/dékre.
14
Az Úr igazságot szolgáltat /népének, *
és az ő szolgáinak megke/gyelmez.
15
A hitetlen bálványa ezüst és /a rany, *
emberi kezeknek alko/tása.
16
Szájuk vagyon és nem /szólnak, *
szemük vagyon és nem /látnak.
17
fülük vagyon és nem hal/lanak, *
és nincsen lehelet a /szájukban.
18
Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /csinálják, *
és mind, akik azokban /bíznak!
19
Izráel háza, áldjátok az /Urat, *
Áron háza, áldjátok az /Urat!
20
Lévi háza, áldjátok az /Urat, *
kik félitek az Urat, áldjátok az /Urat!
21
Áldott legyen az Úr /Sionból, *
az Úr, aki Jeruzsálemben /lakozik!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
135. zsoltár (1-9)
1
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, *
mert az ő irgalmassága örökké/való!
2
Hálát adjatok az istenek Iste/nének, *
mert az ő irgalmassága örökké/való!
3
Hálát adjatok az urak /Urának, *
mert az ő irgalmassága örökké/való!
4
Mert csak ő cselekszik nagy cso/dákat, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
5
Ki teremtette az egeket az ő bölcsessége /által, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
6
Ki megerősítette a földet a vizek /felett, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
7
Ki teremtette a nagy világí/tókat, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
8
A napot, hogy nappal ural/kodjék, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
9
A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak /éjszaka, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
135. zsoltár (10-16)
10
Ki megveré Egyiptomot elsőszülötte/iben, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
11
És kihozá Izráelt őkö/zülük, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
12
Hatalmas kézzel és kinyújtott /karral, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
13
Ki a Vörös-tengert kétfelé válasz/totta, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
14
És átvezette Izráelt annak /közepén, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
15
És elveszté a Fáraót és minden haderejét a Vörös-/tengerbe, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
16
Ki átvezette népét a /pusztán, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
135. zsoltár (17-27)
17
Ki megverte a nagy kirá/lyokat, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
18
És megölte az erős kirá/lyokat, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
19
Sehont, az amorreusok /királyát, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
20
És Ogot is, Básán /királyát, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
21
És adá azok földjét örök/ségül, *
mert az ő irgalmassága örökké/való,
22
Örökségül Izráelnek, az ő szolgá/jának, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
23
Mert a mi megalázottságunkban megemlékezett /rólunk, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
24
És megszabadított minket ellensége/inktől, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
25
Ki eledelt ád minden /testnek, *
mert az ő irgalmassága örökké/való.
26
Hálát adjatok az ég Iste/nének, *
mert az ő irgalmassága örökké/való!
27
Hálát adjatok az urak /Urának, *
mert az ő irgalmassága örökké/való!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Ef 4
Aki alászállott, ő az, aki fel is ment minden egek fölé, ✝ hogy beteljesítsen mindent, * és hogy mi felnőjünk mindenestől őbenne, aki a Főnk: Jézus Krisztus.
Responzórium
Himnusz | Latin incipit
2
A Szent serege fölemelvén szívét,
ujjongva vigadoz, hirdeti a győztest,
s vele ünnepli angyalok kórusa
a kegyes vezérnek fénylő dicsőségét.
3
Foglyul is ejti most fogságunkat Krisztus,
osztja a földön már ajándékát bőven,
s ki halál kínját szelíden kiállta,
az égbe bevonul, felmagasztaltatván.
4
Kérünk, hát, mi Urunk, kegyelmes Teremtőnk,
nézz le a népedre, s oltalmazzad őket:
mohó irigység, démonok ármánya
a mélybe lenyomva ne pusztítsa őket.
5
És mikor visszatérsz tűzben égő felhőn,
az emberszíveknek titkait ítélni,
ne várjon majd ránk kárhozat, s büntetés,
de égi koszorú, igazak jutalam.
Add meg ezt fenséges, jóságos Teremtőnk,
add meg ezt, Egyszülött, s te is, kegyes Lélek,
tündöklő fényben örökkön örökké,
a mennyben trónoló háromságos Isten.
Ámen!
Verzikulus
V. Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
R. Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!