1 Babilon folyóvizei mellett ültünk és /⁠sírtunk, *
midőn Sionra emlé/⁠keztünk.

2 Hangszereinket azon a /⁠földön *
fűzfákra függesz/⁠tettük.

3 Mert akik fogva vittek /⁠minket, *
énekszót kérdeztek /⁠tőlünk,

4 és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/⁠teltek: *
Énekeljetek nekünk Sion dala/⁠iból!

5 Hogy énekelhetnénk az Úrnak /⁠énekét *
idegen /⁠földön?

6 Ha elfeledkezem rólad, Jeru/⁠zsálem, *
jusson pusztulásra /⁠jobb kezem!

7 ragadjon ínyemhez a /⁠nyelvem, *
ha reád nem emlé/⁠ke zem,

8 ha nem teszem meg Jeruzsá/⁠lemet *
legfőbb vigassá/⁠gomnak!

9 Ne felejtsd, Uram, Édom /⁠fiait, *
ne felejtsd Jeruzsálemnek /⁠napját,

10 mikor azt kiáltozták: Pusztít/⁠sátok el, *
pusztítsátok el őt alap/⁠jáig!

11 Babilonnak pusztító /⁠leánya, *
boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /⁠tettél.

12 Boldog, aki kisdedeidet megra/⁠gadja, *
és a kősziklához /⁠csapja.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Hálát adok neked, Uram, teljes /⁠szívemből, *
mert meghallgattad az én /⁠szómat.

2 Az angyalok színe előtt éneklek /⁠néked, *
leborulok a te szentélyed /⁠előtt.

3 Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/⁠gedért, *
mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /⁠nevedet.

4 Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /⁠engem, *
és megsokasítod az erőt az én /⁠lelkemben.

5 Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/⁠lyai, *
midőn szádnak beszédét /⁠hallják!

6 És énekeljék meg az Úrnak /⁠útjait, *
hogy nagy az Úr dicső/⁠sége!

7 Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/⁠nyekre, *
de a kevélyeket csak távolról /⁠nézi.

8 Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /⁠kezedet, *
és megszabadít a te /⁠jobbod.

9 Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/⁠való, *
ne vesd meg kezednek alko/⁠tását!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /⁠engem, *
tudod, ha leülök, és ha /⁠fölkelek.

2 Ismered az én gondolataimat távol/⁠ból is, *
figyeled járásomat és nyugvá/⁠somat.

3 Előre látod minden /⁠utamat, *
még nyelvemre sem jött a szó, és te már /⁠ismered.

4 Mindenfelől körülveszel /⁠engem, *
és reám tetted a /⁠kezedet.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

5 Csodálatos előttem a te /⁠tudásod, *
magasságos az, és föl nem /⁠érhetem.

6 Hová menjek a te lelked /⁠e lől, *
és hová fussak a te színed /⁠elől?

7 Ha fölmegyek az égbe, te /⁠ott vagy, *
ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /⁠ott is.

8 Ha fölölteném a hajnal /⁠szárnyait, *
vagy laknék a tenger végső hatá/⁠rain,

9 oda is a te kezed viszen /⁠engem, *
és a te jobb kezed tart meg /⁠engem.

10 És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /⁠engem, *
világosság helyett az éjszaka vegyen körül /⁠engem!

11 de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /⁠nappal, *
sötétsége neked vilá/⁠gosság.

12 hiszen te alkottad vesé/⁠imet, *
te szőttél engem anyám /⁠méhében.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

13 Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/⁠teid, *
jól tudja ezt az én /⁠lelkem.

14 Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /⁠rejtekben, *
formálódtam mintegy a föld mé/⁠lyében.

15 még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /⁠napjaim, *
elgondolva, midőn még soruk el sem /⁠kezdetett.

16 Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /⁠Isten, *
igen hatalmas a /⁠számuk!

17 Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /⁠homoknál, *
fölkelek, és ismét veled /⁠vagyok.

18 Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/⁠söket, *
távozzatok tőlem, vérengző /⁠emberek!

19 Kik tefelőled gonoszul /⁠szóltak, *
és hiúságukban fölkelnek /⁠ellened.

20 Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/⁠lőket, *
és ne irtózzam-e a téged táma/⁠dóktól?

21 Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /⁠azokat, *
és nekem ellenségeim /⁠lettek.

22 Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /⁠szívemet, *
tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/⁠i met!

23 És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /⁠bennem, *
és vezess engem az örök /⁠úton!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 A Szent serege fölemelvén szívét,
ujjongva vigadoz, hirdeti a győztest,
s vele ünnepli angyalok kórusa
a kegyes vezérnek fénylő dicsőségét.

3 Foglyul is ejti most fogságunkat Krisztus,
osztja a földön már ajándékát bőven,
s ki halál kínját szelíden kiállta,
az égbe bevonul, felmagasztaltatván.

4 Kérünk, hát, mi Urunk, kegyelmes Teremtőnk,
nézz le a népedre, s oltalmazzad őket:
mohó irigység, démonok ármánya
a mélybe lenyomva ne pusztítsa őket.

5 És mikor visszatérsz tűzben égő felhőn,
az emberszíveknek titkait ítélni,
ne várjon majd ránk kárhozat, s büntetés,
de égi koszorú, igazak jutalam.

Add meg ezt fenséges, jóságos Teremtőnk,
add meg ezt, Egyszülött, s te is, kegyes Lélek,
tündöklő fényben örökkön örökké,
a mennyben trónoló háromságos Isten.

Ámen!

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.