Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Magasztaljuk a királyok Királyát, és himnuszt mondjunk Istennek, alleluja!
136. zsoltár
1)
Babilon folyóvizei mellett ültünk és /sírtunk, * midőn Sionra emlé/keztünk.
2)
Hangszereinket azon a /földön * fűzfákra függesz/tettük.
3)
Mert akik fogva vittek /minket, * énekszót kérdeztek /tőlünk,
4)
és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/teltek: * Énekeljetek nekünk Sion dala/iból!
5)
Hogy énekelhetnénk az Úrnak /énekét * idegen /földön?
6)
Ha elfeledkezem rólad, Jeru/zsálem, * jusson pusztulásra /jobb kezem!
7)
ragadjon ínyemhez a /nyelvem, * ha reád nem emlé/ke zem,
8)
ha nem teszem meg Jeruzsá/lemet * legfőbb vigassá/gomnak!
9)
Ne felejtsd, Uram, Édom /fiait, * ne felejtsd Jeruzsálemnek /napját,
10)
mikor azt kiáltozták: Pusztít/sátok el, * pusztítsátok el őt alap/jáig!
11)
Babilonnak pusztító /leánya, * boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /tettél.
12)
Boldog, aki kisdedeidet megra/gadja, * és a kősziklához /csapja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
137. zsoltár
1)
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, * mert meghallgattad az én /szómat.
2)
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, * leborulok a te szentélyed /előtt.
3)
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, * mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
4)
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, * és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
5)
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, * midőn szádnak beszédét /hallják!
6)
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, * hogy nagy az Úr dicső/sége!
7)
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, * de a kevélyeket csak távolról /nézi.
8)
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, * és megszabadít a te /jobbod.
9)
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, * ne vesd meg kezednek alko/tását!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (1-4)
1)
Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /engem, * tudod, ha leülök, és ha /fölkelek.
2)
Ismered az én gondolataimat távol/ból is, * figyeled járásomat és nyugvá/somat.
3)
Előre látod minden /utamat, * még nyelvemre sem jött a szó, és te már /ismered.
4)
Mindenfelől körülveszel /engem, * és reám tetted a /kezedet.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (5-12)
5)
Csodálatos előttem a te /tudásod, * magasságos az, és föl nem /érhetem.
6)
Hová menjek a te lelked /e lől, * és hová fussak a te színed /elől?
7)
Ha fölmegyek az égbe, te /ott vagy, * ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /ott is.
8)
Ha fölölteném a hajnal /szárnyait, * vagy laknék a tenger végső hatá/rain,
9)
oda is a te kezed viszen /engem, * és a te jobb kezed tart meg /engem.
10)
És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /engem, * világosság helyett az éjszaka vegyen körül /engem!
11)
de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /nappal, * sötétsége neked vilá/gosság.
12)
hiszen te alkottad vesé/imet, * te szőttél engem anyám /méhében.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (13-23)
13)
Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/teid, * jól tudja ezt az én /lelkem.
14)
Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /rejtekben, * formálódtam mintegy a föld mé/lyében.
15)
még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /napjaim, * elgondolva, midőn még soruk el sem /kezdetett.
16)
Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /Isten, * igen hatalmas a /számuk!
17)
Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /homoknál, * fölkelek, és ismét veled /vagyok.
18)
Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/söket, * távozzatok tőlem, vérengző /emberek!
19)
Kik tefelőled gonoszul /szóltak, * és hiúságukban fölkelnek /ellened.
20)
Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/lőket, * és ne irtózzam-e a téged táma/dóktól?
21)
Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /azokat, * és nekem ellenségeim /lettek.
22)
Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /szívemet, * tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/i met!
23)
És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /bennem, * és vezess engem az örök /úton!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 4)
Aki alászállott, ő az, aki fel is ment minden egek fölé, ✝ hogy beteljesítsen mindent, * és hogy mi felnőjünk mindenestől őbenne, aki a Főnk: Jézus Krisztus.
Responzórium
Fölment az Isten ujjongó örömmel * alleluja, alleluja. FÖLMENT AZ... V! * Fölment az Úr trombitaszóval. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. ALLELUJA... FÖLMENT AZ...
Himnusz
1)
Megszentelt örömek, s fényességes ünnep /ihleti lelkünket hangos énekszóra, /mert e nap Krisztus ki mindent alkotott, /felmegy a mennyekbe elfoglalni trónját.
2)
A Szent serege fölemelvén szívét, /ujjongva vigadoz, hirdeti a győztest, /s vele ünnepli angyalok kórusa /a kegyes vezérnek fénylő dicsőségét.
3)
Foglyul is ejti most fogságunkat Krisztus, /osztja a földön már ajándékát bőven, /s ki halál kínját szelíden kiállta, /az égbe bevonul, felmagasztaltatván.
4)
Kérünk, hát, mi Urunk, kegyelmes Teremtőnk, /nézz le a népedre, s oltalmazzad őket: /mohó irigység, démonok ármánya /a mélybe lenyomva ne pusztítsa őket.
5)
És mikor visszatérsz tűzben égő felhőn, /az emberszíveknek titkait ítélni, /ne várjon majd ránk kárhozat, s büntetés, /de égi koszorú, igazak jutalam.
(Meghajolva:)
Add meg ezt fenséges, jóságos Teremtőnk, /add meg ezt, Egyszülött, s te is, kegyes Lélek, /tündöklő fényben örökkön örökké, /a mennyben trónoló háromságos Isten.
Ámen!
Verzikulus
V) Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
R) Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
Magnificat
Elmenvén az egész világra, alleluja, tanítsatok minden népet, alleluja.
Magnificat
Ha én el nem megyek, nem jön el a Vígasztaló. Midőn fölemeltetem, elküldöm őt hozzátok.
Magnificat
Ha szeretnétek engem, alleluja, bizony örülnétek, alleluja, mert az Atyához megyek, alleluja.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!