Bevezetés
139. zsoltár
1)
Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /embertől, * az álnok férfiaktól ments meg engem! /engem!
2)
Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /szívükben, * egész nap háborúságot szítanak. /szítnak.
3)
Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /kígyóét, * áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /alatt.
4)
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /kezétől, * és az álnok férfiaktól ments meg /engem!
5)
Kik megejteni gondolták lépé/semet, * tőrt rejtettek el nékem a /kevélyek.
6)
És köteléket vontak föl /csapdának, * az út mellett gáncsot vetettek /nékem.
7)
Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /vagy te, * hallgasd meg, Uram, könyörgésem /szavát!
8)
Uram, Uram, én megszabadulásom /e reje, * beárnyékoztad fejemet a harc /napján.
9)
Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /bűnösnek, * ne hagyjad teljesülni az ő /terveit!
10)
Fölemelik körülöttem /fejüket, * de ajkaik gonoszsága elborítja /őket.
11)
Eleven parázs hullik /rájuk, * leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /kelnek.
12)
Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /vétkezik, * az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/sága.
13)
Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/lennek, * elégtételt ad a szegé/nyeknek.
14)
Az igazak pedig hálát adnak a te /nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt /laknak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
140. zsoltár
1)
Uram, tehozzád kiáltok, siess /hozzám, * figyelmezzél az én szómra, mikor /kiáltok!
2)
Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /elé, * s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /áldozat!
3)
Zárd be, Uram, az én /számat, * és tégy őrizetet ajkamnak ajta/jához!
4)
Ne engedd szívemet gonosz szavakra /hajlani, * s mentségeket keresni bűne/imre!
5)
Mint azok az emberek, akik gonoszságot /tesznek, * ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/ikben!
6)
Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg engem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /fejemen, * gonoszságaik ellen imád/kozom!
7)
Vezéreik a kősziklához /vettetnek, * akkor meghallják szavam /erejét.
8)
Mint a földből kiszántott és széthasított /rögök, * úgy hulljanak a pokol torkába /csontjaik!
9)
Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /szemeim, * hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /lelkemet!
10)
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/tottak, * a gonosztevőknek botrányköve/itől!
11)
Saját hálójukba esnek a /bűnösök, * én pedig egymagamban /átmegyek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
141. zsoltár
1)
Szavammal az Úrhoz /kiáltok, * szavammal az Úrhoz /könyörgök.
2)
Kiöntöm színe előtt az én siral/mamat, * és nyomorúságomat előtte /feltárom.
3)
Mert megfogyatkozott bennem a /lélek, * pedig ismered az én ösvénye/imet.
4)
Az úton, amelyen /járok, * tőrt rejtének el /nékem.
5)
Jobbra tekintek, és /nézek, * és nincs, ki megismerjen /engem.
6)
Elveszett a menekvés /éntőlem, * és nincs, ki megkeresse az én /lelkemet.
7)
Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/ségem, * osztályrészem az élőknek /földjén.
8)
Figyelmezz az én könyörgé/semre, * mert igen megaláztak /engem.
9)
Szabadíts meg üldöző/imtől, * mert elhatalmasodtak /rajtam!
10)
Hozd ki a börtönből az én /lelkemet, * hogy dicsőíttessék a te /neved!
11)
És vegyenek körül engem az /i gazak, * hisz megfizetsz /nékem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (1-9)
1)
Áldott az Úr, az én kősziklám, ✝
ki viadalra tanítja /kezemet, * és hadakozásra ujja/imat.
2)
Én irgalmasságom és erős/ségem, * én oltalmazóm és szaba/dítóm.
3)
Pajzsom ő, akiben /bízom, * ki uralmam alá veti /népemet.
4)
Uram, micsoda az ember, hogy megbe/csülöd, * mi az ember fia, hogy gondolsz /vele?
5)
Pedig hiábavaló lett szinte az /ember, * napjai elmúlnak, miként az /árnyék.
6)
Uram, hajtsd le a te egeidet, és /szállj alá * érintsd meg a hegyeket, és füstö/lögnek!
7)
Villámold villámodat, és szórd szét /e zeket, * bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg /őket!
8)
Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ✝
ments meg engem, és szabadíts ki a sok vi/zekből, * az idegen népek /kezéből!
9)
Kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (10-18)
10)
Isten, új éneket éneklek /neked, * a tízhúrú hárfával zsoltározom /néked.
11)
Ki győzelmet adsz a kirá/lyoknak, * ki megmentetted Dávidot, a te szolgádat a gonosz /szablyától.
12)
Ments meg engem, és ragadj ki az idegen népek kezéből, ✝
kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja!
13)
A mi fiaink pedig, mint a szépen növekvő, zsenge /hajtás, * ifjúságuknak ere/jében.
14)
A mi leányaink /ékesek, * mint a templomnak szépen faragott oszlo/pai.
15)
Tárházaink telve /vannak, * bővelkednek minden /jókkal.
16)
Nyájaink termékenyek, számlálhatatlanok a /mezőkön, * s kövérek álla/taink.
17)
Nincs a városfalakon romlás, sem által/járás, * sem jajkiáltás a mi utcá/inkon.
18)
Boldognak mondják a népet, amelynek dolga /így vagyon, * az a nép boldog igazán, melynek az Úr az /Istene.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Joel 2)
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 7)
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum (Ezek 18)
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Himnusz
2)
Törvény és próféták szava /írta elő e szent időt, /de Krisztusunk szentelte meg, /idők Királya s Kútfeje.
3)
Legyen hát köztünk kevesebb /a szó, az étel és ital, /alvás, vigasság szűkösebb /és szorosabb a fegyelem.
4)
Kerüljük el a sok veszélyt, /mely kóbor lelket leigáz, /s a zsarnokságot, mit nekünk /készít fortélyos ellenünk.
5)
Esdjük ma térdenállva mind, /kiáltsuk egyenként külön, /könnyek között kérjük Bíránk, /haragját rólunk elvegye.
6)
Mi bűneinkkel, Istenünk, /megsértettük jóságodat, /de öntsd ki ránk kegyelmesen /megbocsátó irgalmadat.
7)
Emlékezzél, mi a tiéd, /esendők bár, műved vagyunk, /kérünk, ne hagyd, hogy általunk /kárt valljon szentséges neved.
8)
Oldd el bűneink kötelét, /s a jót, mit kérünk, megtetézd, /hogy végre és örökre már /meglelhessük tetszésedet!
(Meghajolva:)
Boldog Háromság, tedd meg ezt, /egyszerű Egység, add meg ezt, /hogy hozzon bő gyümölcsöket /tieidnek a böjtölés.
Ámen!
Verzikulus
V) Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R) Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Légy, Urunk, kegyes hajlandósággal a te népedhez, és akikben felkeltetted a szentségi önátadás szellemét, azokat megszánva, jóságos segítségeddel ápolgasd. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Hallgass meg minket, irgalmas Isten, és mutasd meg elménknek malasztod világosságát. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!