Bevezetés
Eljöttek immár a bűnbánattartás napjai bűneink váltságára, lelkünk üdvösségére.
134. zsoltár (1-12)
1)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * dicsérjétek, ti szolgák, az /Urat,
2)
Kik az Úr házában /álltok, * a mi Istenünk házának csarnoka/iban!
3)
Dicsérjétek az Urat, mert /jó az Úr, * zengjetek az ő nevének, mert édes/séges!
4)
Mert Jákobot magának választotta /az Úr, * örökrészévé tette /Izráelt.
5)
Mert én megismertem, hogy /nagy az Úr, * és a mi Istenünk minden istenek fölött /való.
6)
Mindent, amit akart, megcselekedett az Úr a mennyben és a /földön, * a tengerben és minden mélysé/gekben.
7)
Fölhozza a felhőket a föld széléről, ✝
és villámaival esőt /indít, * tárházaiból kibocsátja a /szeleket.
8)
Ő az, ki megölte Egyiptomnak elsőszülöt/teit * az emberen kezdve a /barmokig.
9)
és jeleket és csodákat bocsátott tereád, /Egyiptom, * a Fáraóra és minden szolgá/ira.
10)
Ő az, ki megvert sok nemzet/séget, * és megölte az erős kirá/lyokat,
11)
Sehont, az amorreusok királyát, ✝
és Ogot is, Básán /királyát, * és Kánaánnak minden király/ságát.
12)
és adá azok földjét örök/ségül, * örökségül Izráelnek, az ő /népének.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
134. zsoltár (13-21)
13)
Uram, a te neved örökké/való, * Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemze/dékre.
14)
Az Úr igazságot szolgáltat /népének, * és az ő szolgáinak megke/gyelmez.
15)
A hitetlen bálványa ezüst és /a rany, * emberi kezeknek alko/tása.
16)
Szájuk vagyon és nem /szólnak, * szemük vagyon és nem /látnak.
17)
fülük vagyon és nem hal/lanak, * és nincsen lehelet a /szájukban.
18)
Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /csinálják, * és mind, akik azokban /bíznak!
19)
Izráel háza, áldjátok az /Urat, * Áron háza, áldjátok az /Urat!
20)
Lévi háza, áldjátok az /Urat, * kik félitek az Urat, áldjátok az /Urat!
21)
Áldott legyen az Úr /Sionból, * az Úr, aki Jeruzsálemben /lakozik!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (1-9)
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Hálát adjatok az istenek Iste/nének, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Hálát adjatok az urak /Urának, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mert csak ő cselekszik nagy cso/dákat, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
5)
Ki teremtette az egeket az ő bölcsessége /által, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
6)
Ki megerősítette a földet a vizek /felett, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
7)
Ki teremtette a nagy világí/tókat, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
8)
A napot, hogy nappal ural/kodjék, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
9)
A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak /éjszaka, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (10-16)
10)
Ki megveré Egyiptomot elsőszülötte/iben, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
11)
És kihozá Izráelt őkö/zülük, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
12)
Hatalmas kézzel és kinyújtott /karral, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
13)
Ki a Vörös-tengert kétfelé válasz/totta, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
14)
És átvezette Izráelt annak /közepén, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
15)
És elveszté a Fáraót és minden haderejét a Vörös-/tengerbe, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
16)
Ki átvezette népét a /pusztán, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
135. zsoltár (17-27)
17)
Ki megverte a nagy kirá/lyokat, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
18)
És megölte az erős kirá/lyokat, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
19)
Sehont, az amorreusok /királyát, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
20)
És Ogot is, Básán /királyát, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
21)
És adá azok földjét örök/ségül, * mert az ő irgalmassága örökké/való,
22)
Örökségül Izráelnek, az ő szolgá/jának, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
23)
Mert a mi megalázottságunkban megemlékezett /rólunk, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
24)
És megszabadított minket ellensége/inktől, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
25)
Ki eledelt ád minden /testnek, * mert az ő irgalmassága örökké/való.
26)
Hálát adjatok az ég Iste/nének, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
27)
Hálát adjatok az urak /Urának, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Joel 2)
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 7)
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum (Ezek 18)
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Himnusz
1)
Titokzatos szokás szerint /tartsuk meg ezt a böjtidőt, /míg teljes lesz az ismerős /négyszerte tíz nap útköre.
2)
Törvény és próféták szava /írta elő e szent időt, /de Krisztusunk szentelte meg, /idők Királya s Kútfeje.
3)
Legyen hát köztünk kevesebb /a szó, az étel és ital, /alvás, vigasság szűkösebb /és szorosabb a fegyelem.
4)
Kerüljük el a sok veszélyt, /mely kóbor lelket leigáz, /s a zsarnokságot, mit nekünk /készít fortélyos ellenünk.
5)
Esdjük ma térdenállva mind, /kiáltsuk egyenként külön, /könnyek között kérjük Bíránk, /haragját rólunk elvegye.
6)
Mi bűneinkkel, Istenünk, /megsértettük jóságodat, /de öntsd ki ránk kegyelmesen /megbocsátó irgalmadat.
7)
Emlékezzél, mi a tiéd, /esendők bár, műved vagyunk, /kérünk, ne hagyd, hogy általunk /kárt valljon szentséges neved.
8)
Oldd el bűneink kötelét, /s a jót, mit kérünk, megtetézd, /hogy végre és örökre már /meglelhessük tetszésedet!
(Meghajolva:)
Boldog Háromság, tedd meg ezt, /egyszerű Egység, add meg ezt, /hogy hozzon bő gyümölcsöket /tieidnek a böjtölés.
Ámen!
Verzikulus
V) Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R) Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Magnificat
Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Népedre, kérünk, Urunk, kegyes hajlandósággal tekints, és akiket arra tanítasz, hogy a testi eledeltől magukat megtartóztassák, azoknak engedd, hogy a veszélybe vezető hibákkal is szakítsanak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Térjetek hozzám teljes szívből böjtöléssel, sírással és jajgatással, így szól az Úr.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Isten, az ártatlanság helyreállítója és kedvelője, irányítsd magad felé tiéidnek szívét, hogy miután megfogan bennük a Lelkedből való szenvedély, tudjanak a hitben állhatatosak, a cselekvésben pedig hatékonyak lenni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!