Vissza

Bevezetés

Antifóna | Latin incipit · 8c

Antifóna | Latin incipit · 8c

134. zsoltár (1-12)

1 Dicsérjétek az Úr /⁠nevét, *
dicsérjétek, ti szolgák, az /⁠Urat,

2 Kik az Úr házában /⁠álltok, *
a mi Istenünk házának csarnoka/⁠iban!

3 Dicsérjétek az Urat, mert /⁠jó az Úr, *
zengjetek az ő nevének, mert édes/⁠séges!

4 Mert Jákobot magának választotta /⁠az Úr, *
örökrészévé tette /⁠Izráelt.

5 Mert én megismertem, hogy /⁠nagy az Úr, *
és a mi Istenünk minden istenek fölött /⁠való.

6 Mindent, amit akart, megcselekedett az Úr a mennyben és a /⁠földön, *
a tengerben és minden mélysé/⁠gekben.

7 Fölhozza a felhőket a föld széléről,
és villámaival esőt /⁠indít, *
tárházaiból kibocsátja a /⁠szeleket.

8 Ő az, ki megölte Egyiptomnak elsőszülöt/⁠teit *
az emberen kezdve a /⁠barmokig.

9 és jeleket és csodákat bocsátott tereád, /⁠Egyiptom, *
a Fáraóra és minden szolgá/⁠ira.

10 Ő az, ki megvert sok nemzet/⁠séget, *
és megölte az erős kirá/⁠lyokat,

11 Sehont, az amorreusok királyát,
és Ogot is, Básán /⁠királyát, *
és Kánaánnak minden király/⁠ságát.

12 és adá azok földjét örök/⁠ségül, *
örökségül Izráelnek, az ő /⁠népének.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

134. zsoltár (13-21)

13 Uram, a te neved örökké/⁠való, *
Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemze/⁠dékre.

14 Az Úr igazságot szolgáltat /⁠népének, *
és az ő szolgáinak megke/⁠gyelmez.

15 A hitetlen bálványa ezüst és /⁠a rany, *
emberi kezeknek alko/⁠tása.

16 Szájuk vagyon és nem /⁠szólnak, *
szemük vagyon és nem /⁠látnak.

17 fülük vagyon és nem hal/⁠lanak, *
és nincsen lehelet a /⁠szájukban.

18 Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /⁠csinálják, *
és mind, akik azokban /⁠bíznak!

19 Izráel háza, áldjátok az /⁠Urat, *
Áron háza, áldjátok az /⁠Urat!

20 Lévi háza, áldjátok az /⁠Urat, *
kik félitek az Urat, áldjátok az /⁠Urat!

21 Áldott legyen az Úr /⁠Sionból, *
az Úr, aki Jeruzsálemben /⁠lakozik!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

135. zsoltár (1-9)

1 Hálát adjatok az Úrnak, /⁠mert jó, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való!

2 Hálát adjatok az istenek Iste/⁠nének, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való!

3 Hálát adjatok az urak /⁠Urának, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való!

4 Mert csak ő cselekszik nagy cso/⁠dákat, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

5 Ki teremtette az egeket az ő bölcsessége /⁠által, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

6 Ki megerősítette a földet a vizek /⁠felett, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

7 Ki teremtette a nagy világí/⁠tókat, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

8 A napot, hogy nappal ural/⁠kodjék, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

9 A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak /⁠éjszaka, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

135. zsoltár (10-16)

10 Ki megveré Egyiptomot elsőszülötte/⁠iben, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

11 És kihozá Izráelt őkö/⁠zülük, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

12 Hatalmas kézzel és kinyújtott /⁠karral, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

13 Ki a Vörös-tengert kétfelé válasz/⁠totta, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

14 És átvezette Izráelt annak /⁠közepén, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

15 És elveszté a Fáraót és minden haderejét a Vörös-/⁠tengerbe, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

16 Ki átvezette népét a /⁠pusztán, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

135. zsoltár (17-27)

17 Ki megverte a nagy kirá/⁠lyokat, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

18 És megölte az erős kirá/⁠lyokat, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

19 Sehont, az amorreusok /⁠királyát, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

20 És Ogot is, Básán /⁠királyát, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

21 És adá azok földjét örök/⁠ségül, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való,

22 Örökségül Izráelnek, az ő szolgá/⁠jának, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

23 Mert a mi megalázottságunkban megemlékezett /⁠rólunk, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

24 És megszabadított minket ellensége/⁠inktől, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

25 Ki eledelt ád minden /⁠testnek, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való.

26 Hálát adjatok az ég Iste/⁠nének, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való!

27 Hálát adjatok az urak /⁠Urának, *
mert az ő irgalmassága örökké/⁠való!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Kapitulum | Joel 2

Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat,  és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.

Kapitulum | 2Kor 6,1

Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját,  mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.

Kapitulum | 2Kor 7

Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok.  Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.

Kapitulum | Ezek 18

Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot,  ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.

Himnusz | Latin incipit

2 Törvény és próféták szava
írta elő e szent időt,
de Krisztusunk szentelte meg,
idők Királya s Kútfeje.

3 Legyen hát köztünk kevesebb
a szó, az étel és ital,
alvás, vigasság szűkösebb
és szorosabb a fegyelem.

4 Kerüljük el a sok veszélyt,
mely kóbor lelket leigáz,
s a zsarnokságot, mit nekünk
készít fortélyos ellenünk.

5 Esdjük ma térdenállva mind,
kiáltsuk egyenként külön,
könnyek között kérjük Bíránk,
haragját rólunk elvegye.

6 Mi bűneinkkel, Istenünk,
megsértettük jóságodat,
de öntsd ki ránk kegyelmesen
megbocsátó irgalmadat.

7 Emlékezzél, mi a tiéd,
esendők bár, műved vagyunk,
kérünk, ne hagyd, hogy általunk
kárt valljon szentséges neved.

8 Oldd el bűneink kötelét,
s a jót, mit kérünk, megtetézd,
hogy végre és örökre már
meglelhessük tetszésedet!

Boldog Háromság, tedd meg ezt,
egyszerű Egység, add meg ezt,
hogy hozzon bő gyümölcsöket
tieidnek a böjtölés.

Ámen!

Verzikulus

V. Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R. Hogy őrizzenek téged minden utadon.

Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Könyörgés

V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Könyörögjünk!

Népedre, kérünk, Urunk, kegyes hajlandósággal tekints, és akiket arra tanítasz, hogy a testi eledeltől magukat megtartóztassák, azoknak engedd, hogy a veszélybe vezető hibákkal is szakítsanak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!

Antifóna | Latin incipit · 8c

Verzikulus

V. Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R. Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.

Isten, az ártatlanság helyreállítója és kedvelője, irányítsd magad felé tiéidnek szívét, hogy miután megfogan bennük a Lelkedből való szenvedély, tudjanak a hitben állhatatosak, a cselekvésben pedig hatékonyak lenni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Befejezés

V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.

V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!

Vissza