Bevezetés
Eljöttek immár a bűnbánattartás napjai bűneink váltságára, lelkünk üdvösségére.
136. zsoltár
1)
Babilon folyóvizei mellett ültünk és /sírtunk, * midőn Sionra emlé/keztünk.
2)
Hangszereinket azon a /földön * fűzfákra függesz/tettük.
3)
Mert akik fogva vittek /minket, * énekszót kérdeztek /tőlünk,
4)
és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/teltek: * Énekeljetek nekünk Sion dala/iból!
5)
Hogy énekelhetnénk az Úrnak /énekét * idegen /földön?
6)
Ha elfeledkezem rólad, Jeru/zsálem, * jusson pusztulásra /jobb kezem!
7)
ragadjon ínyemhez a /nyelvem, * ha reád nem emlé/ke zem,
8)
ha nem teszem meg Jeruzsá/lemet * legfőbb vigassá/gomnak!
9)
Ne felejtsd, Uram, Édom /fiait, * ne felejtsd Jeruzsálemnek /napját,
10)
mikor azt kiáltozták: Pusztít/sátok el, * pusztítsátok el őt alap/jáig!
11)
Babilonnak pusztító /leánya, * boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /tettél.
12)
Boldog, aki kisdedeidet megra/gadja, * és a kősziklához /csapja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
137. zsoltár
1)
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, * mert meghallgattad az én /szómat.
2)
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, * leborulok a te szentélyed /előtt.
3)
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, * mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
4)
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, * és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
5)
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, * midőn szádnak beszédét /hallják!
6)
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, * hogy nagy az Úr dicső/sége!
7)
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, * de a kevélyeket csak távolról /nézi.
8)
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, * és megszabadít a te /jobbod.
9)
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, * ne vesd meg kezednek alko/tását!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (1-4)
1)
Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /engem, * tudod, ha leülök, és ha /fölkelek.
2)
Ismered az én gondolataimat távol/ból is, * figyeled járásomat és nyugvá/somat.
3)
Előre látod minden /utamat, * még nyelvemre sem jött a szó, és te már /ismered.
4)
Mindenfelől körülveszel /engem, * és reám tetted a /kezedet.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (5-12)
5)
Csodálatos előttem a te /tudásod, * magasságos az, és föl nem /érhetem.
6)
Hová menjek a te lelked /e lől, * és hová fussak a te színed /elől?
7)
Ha fölmegyek az égbe, te /ott vagy, * ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /ott is.
8)
Ha fölölteném a hajnal /szárnyait, * vagy laknék a tenger végső hatá/rain,
9)
oda is a te kezed viszen /engem, * és a te jobb kezed tart meg /engem.
10)
És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /engem, * világosság helyett az éjszaka vegyen körül /engem!
11)
de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /nappal, * sötétsége neked vilá/gosság.
12)
hiszen te alkottad vesé/imet, * te szőttél engem anyám /méhében.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
138. zsoltár (13-23)
13)
Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/teid, * jól tudja ezt az én /lelkem.
14)
Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /rejtekben, * formálódtam mintegy a föld mé/lyében.
15)
még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /napjaim, * elgondolva, midőn még soruk el sem /kezdetett.
16)
Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /Isten, * igen hatalmas a /számuk!
17)
Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /homoknál, * fölkelek, és ismét veled /vagyok.
18)
Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/söket, * távozzatok tőlem, vérengző /emberek!
19)
Kik tefelőled gonoszul /szóltak, * és hiúságukban fölkelnek /ellened.
20)
Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/lőket, * és ne irtózzam-e a téged táma/dóktól?
21)
Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /azokat, * és nekem ellenségeim /lettek.
22)
Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /szívemet, * tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/i met!
23)
És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /bennem, * és vezess engem az örök /úton!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Joel 2)
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 7)
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum (Ezek 18)
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Himnusz
1)
Titokzatos szokás szerint /tartsuk meg ezt a böjtidőt, /míg teljes lesz az ismerős /négyszerte tíz nap útköre.
2)
Törvény és próféták szava /írta elő e szent időt, /de Krisztusunk szentelte meg, /idők Királya s Kútfeje.
3)
Legyen hát köztünk kevesebb /a szó, az étel és ital, /alvás, vigasság szűkösebb /és szorosabb a fegyelem.
4)
Kerüljük el a sok veszélyt, /mely kóbor lelket leigáz, /s a zsarnokságot, mit nekünk /készít fortélyos ellenünk.
5)
Esdjük ma térdenállva mind, /kiáltsuk egyenként külön, /könnyek között kérjük Bíránk, /haragját rólunk elvegye.
6)
Mi bűneinkkel, Istenünk, /megsértettük jóságodat, /de öntsd ki ránk kegyelmesen /megbocsátó irgalmadat.
7)
Emlékezzél, mi a tiéd, /esendők bár, műved vagyunk, /kérünk, ne hagyd, hogy általunk /kárt valljon szentséges neved.
8)
Oldd el bűneink kötelét, /s a jót, mit kérünk, megtetézd, /hogy végre és örökre már /meglelhessük tetszésedet!
(Meghajolva:)
Boldog Háromság, tedd meg ezt, /egyszerű Egység, add meg ezt, /hogy hozzon bő gyümölcsöket /tieidnek a böjtölés.
Ámen!
Verzikulus
V) Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R) Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Magnificat
Fiam, emlékezzél, hogy te éltedben elvitted a jókat, és Lázár ugyanígy a rosszakat.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Add meg nekünk, kérünk, Urunk, kegyelmedet segítségül, hogy a böjtöléssel és imádsággal kellő módon résen állva, a test és lélek ellenségeitől megszabaduljunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Térjetek hozzám teljes szívből böjtöléssel, sírással és jajgatással, így szól az Úr.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Légy jelen, Urunk, házad népe mellett és a tehozzád folyamodóknak adjad szünet nélkül bőségesen jóságodat, hogy azok közt, kiknek dicsősége, hogy te vagy alkotójuk és kormányzójuk, az összegyűjtöttet mindig megújítsad, a megújítottat pedig megőrizzed. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!