Bevezetés
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
136. zsoltár
1
Babilon folyóvizei mellett ültünk és /sírtunk, *
midőn Sionra emlé/keztünk.
2
Hangszereinket azon a /földön *
fűzfákra függesz/tettük.
3
Mert akik fogva vittek /minket, *
énekszót kérdeztek /tőlünk,
4
és akik meggyötörtek minket, öröméneket köve/teltek: *
Énekeljetek nekünk Sion dala/iból!
5
Hogy énekelhetnénk az Úrnak /énekét *
idegen /földön?
6
Ha elfeledkezem rólad, Jeru/zsálem, *
jusson pusztulásra /jobb kezem!
7
ragadjon ínyemhez a /nyelvem, *
ha reád nem emlé/ke zem,
8
ha nem teszem meg Jeruzsá/lemet *
legfőbb vigassá/gomnak!
9
Ne felejtsd, Uram, Édom /fiait, *
ne felejtsd Jeruzsálemnek /napját,
10
mikor azt kiáltozták: Pusztít/sátok el, *
pusztítsátok el őt alap/jáig!
11
Babilonnak pusztító /leánya, *
boldog, aki megfizeti néked, amit nekünk /tettél.
12
Boldog, aki kisdedeidet megra/gadja, *
és a kősziklához /csapja.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
137. zsoltár
1
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, *
mert meghallgattad az én /szómat.
2
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, *
leborulok a te szentélyed /előtt.
3
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, *
mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
4
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, *
és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
5
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, *
midőn szádnak beszédét /hallják!
6
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, *
hogy nagy az Úr dicső/sége!
7
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, *
de a kevélyeket csak távolról /nézi.
8
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, *
és megszabadít a te /jobbod.
9
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, *
ne vesd meg kezednek alko/tását!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
138. zsoltár (1-4)
1
Uram, te megvizsgáltál, és ismersz /engem, *
tudod, ha leülök, és ha /fölkelek.
2
Ismered az én gondolataimat távol/ból is, *
figyeled járásomat és nyugvá/somat.
3
Előre látod minden /utamat, *
még nyelvemre sem jött a szó, és te már /ismered.
4
Mindenfelől körülveszel /engem, *
és reám tetted a /kezedet.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
138. zsoltár (5-12)
5
Csodálatos előttem a te /tudásod, *
magasságos az, és föl nem /érhetem.
6
Hová menjek a te lelked /e lől, *
és hová fussak a te színed /elől?
7
Ha fölmegyek az égbe, te /ott vagy, *
ha leszállok az alvilágba, jelen vagy /ott is.
8
Ha fölölteném a hajnal /szárnyait, *
vagy laknék a tenger végső hatá/rain,
9
oda is a te kezed viszen /engem, *
és a te jobb kezed tart meg /engem.
10
És ha mondanám: ✝
Talán a sötétség elföd /engem, *
világosság helyett az éjszaka vegyen körül /engem!
11
de a sötétség nem sötét neked, ✝
és az éjszaka fénylik, mint a /nappal, *
sötétsége neked vilá/gosság.
12
hiszen te alkottad vesé/imet, *
te szőttél engem anyám /méhében.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
138. zsoltár (13-23)
13
Hálát adok néked, mert csodálatos módon alkottál, ✝
csodálatosak a te cselekede/teid, *
jól tudja ezt az én /lelkem.
14
Előtted nem voltak rejtve csontjaim, ✝
midőn formálódtam a /rejtekben, *
formálódtam mintegy a föld mé/lyében.
15
még tökéletlen voltam, s már láttak szemeid, ✝
és könyvedbe írva voltak minden /napjaim, *
elgondolva, midőn még soruk el sem /kezdetett.
16
Mily tiszteletreméltók nekem a te gondolataid, ó, /Isten, *
igen hatalmas a /számuk!
17
Sorolnám őket egész éjszaka, ✝
de számosabbak a /homoknál, *
fölkelek, és ismét veled /vagyok.
18
Bárcsak elvesztenéd, Isten, a bűnö/söket, *
távozzatok tőlem, vérengző /emberek!
19
Kik tefelőled gonoszul /szóltak, *
és hiúságukban fölkelnek /ellened.
20
Ne gyűlöljem, Uram, a téged gyűlö/lőket, *
és ne irtózzam-e a téged táma/dóktól?
21
Tökéletes gyűlölséggel gyűlölöm /azokat, *
és nekem ellenségeim /lettek.
22
Vizsgálj meg, Isten, és tudjad a /szívemet, *
tégy próbára, és ismerd meg ösvénye/i met!
23
És lássad, vajon a hamisságnak útja vagyon-e /bennem, *
és vezess engem az örök /úton!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Joel 2
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum | 2Kor 6,1
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum | 2Kor 7
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum | Ezek 18
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Himnusz | Latin incipit
2
Te látod jól a szíveket,
tudod, hogy mily gyengék vagyunk,
de hozzád térünk, nyújtsd nekünk
bocsánatod, mely ingyenes.
3
Habár vétkeztünk szerfölött,
megvalljuk, irgalmazz nekünk!
s a gyógyításban Orvosunk,
dicsőüljön meg szent neved!
4
Add, hogy a külső böjtölés
a testet úgy gyötörje meg,
hogy közben lelkünk böjtje már
a belső tisztaság legyen.
Boldog Háromság, tedd meg ezt,
egyszerű Egység, add meg ezt,
hogy hozzon bő gyümölcsöket
tieidnek a böjtölés.
Ámen!
Verzikulus
V. Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R. Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Magasztaljon téged, Urunk, szentjeidnek boldog ünneplése, melyben kimondhatatlan gondviseléssel nekik örökös dicsőséget, nekünk pedig segélyt szereztél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Antifóna | Latin incipit · 8c
Verzikulus
V. Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R. Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
Népedet, mely előtted meghajol, kérünk Urunk, gazdagítsa a mennyei jóindulat, és késztesse őt arra, hogy mindenkor parancsaidat szolgálja. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!