Bevezetés
Eljöttek immár a bűnbánattartás napjai bűneink váltságára, lelkünk üdvösségére.
113. zsoltár (9-16)
9)
Nem nékünk, Uram, /nem nékünk, * hanem a te nevednek adj dicső/séget,
10)
A te irgalmasságodért és igaz mondá/sodért, * hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /istenük?
11)
A mi Istenünk a mennyben /lakik, * mindent, amit akart, megcsele/kedett.
12)
A hitetlen bálványa ezüst és/arany, * emberi kezek alko/tása.
13)
Szájuk vagyon, és nem /szólnak, * szemük vagyon, és nem /látnak.
14)
Fülük vagyon, és nem hal/lanak, * orruk vagyon, és nem sza/golnak.
15)
Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /járnak, * nem kiáltanak az ő /torkukkal.
16)
Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /csinálják, * és mind, akik azokban /bíznak!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
113. zsoltár (17-27)
17)
Izráel háza az Úrban /bízott, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
18)
Áron háza az Úrban /bízott, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
19)
Kik félik az Urat, az Úrban /bíztak, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
20)
Megemlékezett az Úr /rólunk, * és megáldott /minket.
21)
Megáldotta Izrael /házát, * megáldotta Áron /házát.
22)
Megáldotta mind, akik félik az /Urat, * a kicsinyeket és a /nagyokat.
23)
Gyarapítson meg az Úr /titeket, * titeket és gyermekei/teket!
24)
Áldottak vagytok ti az /Úrtól, * ki a mennyet és a földet terem/tette.
25)
Az egek ege az /Úré, * a földet pedig az embernek /adta.
26)
Nem a halottak dicsérnek téged /Uram, * sem azok, kik a halálba /szállnak,
27)
Hanem mi, akik élünk, áldjuk az /Urat * mostantól fogva és mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
114. zsoltár
1)
Szeretem én az /Urat, * mert meghallgatja az én imádságom /szavát.
2)
Mert hozzám hajtotta /fülét * ama napon, midőn segítségül /hívtam.
3)
Körülvettek engem a halál /kínjai, * s a túlvilág veszedelmei reám /találtak.
4)
A keserűség és a fájdalom megragadtak engem, ✝
akkor kiáltottam az /Úrhoz: * Ó, Uram, mentsd meg az én /lelkemet!
5)
Irgalmas az Úr és /igaz, * könyörületes a mi /Istenünk.
6)
A kicsinyeknek őrizője /az Úr, * megaláztak, és ő megszabadított /engem.
7)
Nyugodjál meg, én /lelkem, * mert az Úr gondodat /viseli!
8)
Mert megmentette lelkemet a /haláltól, * szemeimet a könnyhullatástól, lábaimat az elbu/kástól.
9)
És így az Úrnak színe előtt /járhatok * az élőknek orszá/gában.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
115. zsoltár
1)
Hittem, és ki is /mondottam * még megalázottságomnak ide/jén is!
2)
Mikor így szóltam fölindulá/somban: * Hazug minden /ember.
3)
Mit adjak az /Úrnak * mindazokért, amiket nékem /adott?
4)
Az üdvösség kelyhét /veszem, * és az Úr nevét /hívom.
5)
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak * az ő egész népe /e lőtt.
6)
Drága dolog az Úr sze/mében * az ő szentjeinek /halála.
7)
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, * a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
8)
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, * és az Úr nevét /hívom.
9)
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak * az ő egész népének színe /előtt.
10)
Az Úr házának csarnoka/iban, * tebenned, ó, Jeru/zsálem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, * dicsérjétek őt, minden /népek!
2)
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, * és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Joel 2)
Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jajgatással, szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, ✝ és térjetek a ti uratokhoz, Istenetekhez, mert ő kegyelmes és irgalmas, * béketűrő, nagyirgalmú és legyőzi a gonoszságot.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 7)
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem, hogy a bűnbánatzra szomorodtatok meg. Isten szerint szomorodtatok meg ugyanis, hogy miattunk semmi kárt ne valljatok. ✝ Az Isten szerint való szomorúság ugyanis * az üdvösségre szolgáló biztos bűnbánatot eszközli.
Kapitulum (Ezek 18)
Az ember, ha igaz, és igaz ítéletet tesz és igazságot, ✝ ha a gonoszságtól elfordítja kezét és az én parancsaim szerint jár: * élettel él, mondja az Úr, az Isten.
Himnusz
1)
Kegyes Teremtő Istenünk, /hallgasd esdeklő népedet, /mely sírva kérlel most, midőn /eljött a szentelt böjtidő.
2)
Te látod jól a szíveket, /tudod, hogy mily gyengék vagyunk, /de hozzád térünk, nyújtsd nekünk /bocsánatod, mely ingyenes.
3)
Habár vétkeztünk szerfölött, /megvalljuk, irgalmazz nekünk! /s a gyógyításban Orvosunk, /dicsőüljön meg szent neved!
4)
Add, hogy a külső böjtölés /a testet úgy gyötörje meg, /hogy közben lelkünk böjtje már /a belső tisztaság legyen.
(Meghajolva:)
Boldog Háromság, tedd meg ezt, /egyszerű Egység, add meg ezt, /hogy hozzon bő gyümölcsöket /tieidnek a böjtölés.
Ámen!
Verzikulus
V) Angyalainak parancsolt felőled az Isten.
R) Hogy őrizzenek téged minden utadon.
Magnificat
Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem azt. Ezt pedig saját testének templomáról mondta.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Biztosítsd, kérünk, mindenható Isten, hogy mi, akik az évenkénti fegyelmi gyakorlatokat neked szentelt odaadással most is teljesítjük, mind testi mivoltunkban, mind lelkületünk szerint neked tetszésedre legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Térjetek hozzám teljes szívből böjtöléssel, sírással és jajgatással, így szól az Úr.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Esdeklésünket, kérünk, Urunk, jóságosan hallgasd, s kiknek megadod a bátorságot, hogy hozzád folyamodjanak, engedd azoknak védelmező segítségedet. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!