Bevezetés
113. zsoltár (9-16)
9)
Nem nékünk, Uram, /nem nékünk, * hanem a te nevednek adj dicső/séget,
10)
A te irgalmasságodért és igaz mondá/sodért, * hogy ne mondhassák a pogányok: Hol vagyon az ő /istenük?
11)
A mi Istenünk a mennyben /lakik, * mindent, amit akart, megcsele/kedett.
12)
A hitetlen bálványa ezüst és/arany, * emberi kezek alko/tása.
13)
Szájuk vagyon, és nem /szólnak, * szemük vagyon, és nem /látnak.
14)
Fülük vagyon, és nem hal/lanak, * orruk vagyon, és nem sza/golnak.
15)
Kezük vagyon, és nem tapintanak, ✝
lábuk vagyon, és nem /járnak, * nem kiáltanak az ő /torkukkal.
16)
Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat /csinálják, * és mind, akik azokban /bíznak!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
113. zsoltár (17-27)
17)
Izráel háza az Úrban /bízott, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
18)
Áron háza az Úrban /bízott, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
19)
Kik félik az Urat, az Úrban /bíztak, * ő segítőjük és oltalma/zójuk.
20)
Megemlékezett az Úr /rólunk, * és megáldott /minket.
21)
Megáldotta Izrael /házát, * megáldotta Áron /házát.
22)
Megáldotta mind, akik félik az /Urat, * a kicsinyeket és a /nagyokat.
23)
Gyarapítson meg az Úr /titeket, * titeket és gyermekei/teket!
24)
Áldottak vagytok ti az /Úrtól, * ki a mennyet és a földet terem/tette.
25)
Az egek ege az /Úré, * a földet pedig az embernek /adta.
26)
Nem a halottak dicsérnek téged /Uram, * sem azok, kik a halálba /szállnak,
27)
Hanem mi, akik élünk, áldjuk az /Urat * mostantól fogva és mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
114. zsoltár
1)
Szeretem én az /Urat, * mert meghallgatja az én imádságom /szavát.
2)
Mert hozzám hajtotta /fülét * ama napon, midőn segítségül /hívtam.
3)
Körülvettek engem a halál /kínjai, * s a túlvilág veszedelmei reám /találtak.
4)
A keserűség és a fájdalom megragadtak engem, ✝
akkor kiáltottam az /Úrhoz: * Ó, Uram, mentsd meg az én /lelkemet!
5)
Irgalmas az Úr és /igaz, * könyörületes a mi /Istenünk.
6)
A kicsinyeknek őrizője /az Úr, * megaláztak, és ő megszabadított /engem.
7)
Nyugodjál meg, én /lelkem, * mert az Úr gondodat /viseli!
8)
Mert megmentette lelkemet a /haláltól, * szemeimet a könnyhullatástól, lábaimat az elbu/kástól.
9)
És így az Úrnak színe előtt /járhatok * az élőknek orszá/gában.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
115. zsoltár
1)
Hittem, és ki is /mondottam * még megalázottságomnak ide/jén is!
2)
Mikor így szóltam fölindulá/somban: * Hazug minden /ember.
3)
Mit adjak az /Úrnak * mindazokért, amiket nékem /adott?
4)
Az üdvösség kelyhét /veszem, * és az Úr nevét /hívom.
5)
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak * az ő egész népe /e lőtt.
6)
Drága dolog az Úr sze/mében * az ő szentjeinek /halála.
7)
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, * a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
8)
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, * és az Úr nevét /hívom.
9)
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak * az ő egész népének színe /előtt.
10)
Az Úr házának csarnoka/iban, * tebenned, ó, Jeru/zsálem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, * dicsérjétek őt, minden /népek!
2)
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, * és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 50)
Testemet a verőknek adtam, s orcámat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a reám köpdösőktől, ✝ az Úr az én segítőm, * és tudom, hogy meg nem szégyenülök.
Kapitulum (Róm 5)
Ajánlja pedig az Isten nekünk az ő szeretetét, mert amikor még bűnösök voltunk, Krisztus akkor halt meg értünk, ✝ mennyivel inkább most, hogy megigazultunk az ő vérében, * megszabadulunk a haragtól őáltala.
Himnusz
2)
Szögekkel verve tagjai, /kinyújtva lába és keze, /itt függ a véres áldozat, /ki a megváltás ára volt.
3)
A lándzsa szörnyű vashegye, /itten sebezte oldalát, /vérrel és vízzel áradott, /lemosva bűneink sarát.
4)
Betellett Dávid jóslata, /amelyet egykor énekelt, /hirdetvén minden nép között: /"Fáján országol Istenünk!"
5)
Ó fényességes, drága Fa, /Király vérével bíboros, /te méltó törzsről származol, /hogy érintsd szent-szent tagjait.
6)
Te áldott, kinek ága közt /váltságunk díja lebegett, /te lettél teste mérlege, /s a poklot megrabolta fád.
7)
Szent kérged ont jó illatot, /ízed a nektárt győzi le, /ezer gyümölccsel boldogan /tapsolnak győztes karjaid!
8)
Üdvözlégy oltár, szent Kereszt, /melyen Ő dicsőn szenvedett, /rajtad az Élet halt halált, /s holtával szerezett életet.
9)
_(Meghajolunk a Szent Kereszt felé vagy letérdelünk:)_ /Ó szent Kereszt, te egy remény, /a szenvedés szent idején /növeld a jókban javaid, /s töröld a bűnös vétkeit!
(Meghajolva:)
Háromságos nagy Istenünk, /dicsérnek téged mindenek, /kiket megvált a szent Kereszt, /vezérelj minket szüntelen.
Ámen!
Verzikulus
V) Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől!
R) Az álnok embertől szabadíts meg engem!
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Szenteld meg, kérünk, Urunk, a mi böjtölésünket, és ajándékozz nekünk kegyesen feloldozást minden vétkünk alól. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Add meg a te népednek, kérünk, Urunk, a lélek és a test üdvét, hogy a jó megtételében kitartva megérdemelje a te erőforrásodból jövő oltalom szüntelen védelmezését. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!