Bevezetés
139. zsoltár
1)
Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /embertől, * az álnok férfiaktól ments meg engem! /engem!
2)
Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /szívükben, * egész nap háborúságot szítanak. /szítnak.
3)
Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /kígyóét, * áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /alatt.
4)
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /kezétől, * és az álnok férfiaktól ments meg /engem!
5)
Kik megejteni gondolták lépé/semet, * tőrt rejtettek el nékem a /kevélyek.
6)
És köteléket vontak föl /csapdának, * az út mellett gáncsot vetettek /nékem.
7)
Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /vagy te, * hallgasd meg, Uram, könyörgésem /szavát!
8)
Uram, Uram, én megszabadulásom /e reje, * beárnyékoztad fejemet a harc /napján.
9)
Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /bűnösnek, * ne hagyjad teljesülni az ő /terveit!
10)
Fölemelik körülöttem /fejüket, * de ajkaik gonoszsága elborítja /őket.
11)
Eleven parázs hullik /rájuk, * leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /kelnek.
12)
Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /vétkezik, * az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/sága.
13)
Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/lennek, * elégtételt ad a szegé/nyeknek.
14)
Az igazak pedig hálát adnak a te /nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt /laknak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
140. zsoltár
1)
Uram, tehozzád kiáltok, siess /hozzám, * figyelmezzél az én szómra, mikor /kiáltok!
2)
Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /elé, * s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /áldozat!
3)
Zárd be, Uram, az én /számat, * és tégy őrizetet ajkamnak ajta/jához!
4)
Ne engedd szívemet gonosz szavakra /hajlani, * s mentségeket keresni bűne/imre!
5)
Mint azok az emberek, akik gonoszságot /tesznek, * ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/ikben!
6)
Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg engem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /fejemen, * gonoszságaik ellen imád/kozom!
7)
Vezéreik a kősziklához /vettetnek, * akkor meghallják szavam /erejét.
8)
Mint a földből kiszántott és széthasított /rögök, * úgy hulljanak a pokol torkába /csontjaik!
9)
Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /szemeim, * hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /lelkemet!
10)
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/tottak, * a gonosztevőknek botrányköve/itől!
11)
Saját hálójukba esnek a /bűnösök, * én pedig egymagamban /átmegyek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
141. zsoltár
1)
Szavammal az Úrhoz /kiáltok, * szavammal az Úrhoz /könyörgök.
2)
Kiöntöm színe előtt az én siral/mamat, * és nyomorúságomat előtte /feltárom.
3)
Mert megfogyatkozott bennem a /lélek, * pedig ismered az én ösvénye/imet.
4)
Az úton, amelyen /járok, * tőrt rejtének el /nékem.
5)
Jobbra tekintek, és /nézek, * és nincs, ki megismerjen /engem.
6)
Elveszett a menekvés /éntőlem, * és nincs, ki megkeresse az én /lelkemet.
7)
Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/ségem, * osztályrészem az élőknek /földjén.
8)
Figyelmezz az én könyörgé/semre, * mert igen megaláztak /engem.
9)
Szabadíts meg üldöző/imtől, * mert elhatalmasodtak /rajtam!
10)
Hozd ki a börtönből az én /lelkemet, * hogy dicsőíttessék a te /neved!
11)
És vegyenek körül engem az /i gazak, * hisz megfizetsz /nékem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (1-9)
1)
Áldott az Úr, az én kősziklám, ✝
ki viadalra tanítja /kezemet, * és hadakozásra ujja/imat.
2)
Én irgalmasságom és erős/ségem, * én oltalmazóm és szaba/dítóm.
3)
Pajzsom ő, akiben /bízom, * ki uralmam alá veti /népemet.
4)
Uram, micsoda az ember, hogy megbe/csülöd, * mi az ember fia, hogy gondolsz /vele?
5)
Pedig hiábavaló lett szinte az /ember, * napjai elmúlnak, miként az /árnyék.
6)
Uram, hajtsd le a te egeidet, és /szállj alá * érintsd meg a hegyeket, és füstö/lögnek!
7)
Villámold villámodat, és szórd szét /e zeket, * bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg /őket!
8)
Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ✝
ments meg engem, és szabadíts ki a sok vi/zekből, * az idegen népek /kezéből!
9)
Kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
143. zsoltár (10-18)
10)
Isten, új éneket éneklek /neked, * a tízhúrú hárfával zsoltározom /néked.
11)
Ki győzelmet adsz a kirá/lyoknak, * ki megmentetted Dávidot, a te szolgádat a gonosz /szablyától.
12)
Ments meg engem, és ragadj ki az idegen népek kezéből, ✝
kiknek szája hiúságot /szólott, * és az ő jobb kezük hamisságnak /jobbja!
13)
A mi fiaink pedig, mint a szépen növekvő, zsenge /hajtás, * ifjúságuknak ere/jében.
14)
A mi leányaink /ékesek, * mint a templomnak szépen faragott oszlo/pai.
15)
Tárházaink telve /vannak, * bővelkednek minden /jókkal.
16)
Nyájaink termékenyek, számlálhatatlanok a /mezőkön, * s kövérek álla/taink.
17)
Nincs a városfalakon romlás, sem által/járás, * sem jajkiáltás a mi utcá/inkon.
18)
Boldognak mondják a népet, amelynek dolga /így vagyon, * az a nép boldog igazán, melynek az Úr az /Istene.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 50)
Testemet a verőknek adtam, s orcámat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a reám köpdösőktől, ✝ az Úr az én segítőm, * és tudom, hogy meg nem szégyenülök.
Kapitulum (Róm 5)
Ajánlja pedig az Isten nekünk az ő szeretetét, mert amikor még bűnösök voltunk, Krisztus akkor halt meg értünk, ✝ mennyivel inkább most, hogy megigazultunk az ő vérében, * megszabadulunk a haragtól őáltala.
Himnusz
2)
Szögekkel verve tagjai, /kinyújtva lába és keze, /itt függ a véres áldozat, /ki a megváltás ára volt.
3)
A lándzsa szörnyű vashegye, /itten sebezte oldalát, /vérrel és vízzel áradott, /lemosva bűneink sarát.
4)
Betellett Dávid jóslata, /amelyet egykor énekelt, /hirdetvén minden nép között: /"Fáján országol Istenünk!"
5)
Ó fényességes, drága Fa, /Király vérével bíboros, /te méltó törzsről származol, /hogy érintsd szent-szent tagjait.
6)
Te áldott, kinek ága közt /váltságunk díja lebegett, /te lettél teste mérlege, /s a poklot megrabolta fád.
7)
Szent kérged ont jó illatot, /ízed a nektárt győzi le, /ezer gyümölccsel boldogan /tapsolnak győztes karjaid!
8)
Üdvözlégy oltár, szent Kereszt, /melyen Ő dicsőn szenvedett, /rajtad az Élet halt halált, /s holtával szerezett életet.
9)
_(Meghajolunk a Szent Kereszt felé vagy letérdelünk:)_ /Ó szent Kereszt, te egy remény, /a szenvedés szent idején /növeld a jókban javaid, /s töröld a bűnös vétkeit!
(Meghajolva:)
Háromságos nagy Istenünk, /dicsérnek téged mindenek, /kiket megvált a szent Kereszt, /vezérelj minket szüntelen.
Ámen!
Verzikulus
V) Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől!
R) Az álnok embertől szabadíts meg engem!
Magnificat
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Szívünkbe, kérünk, Urunk, öntsd be kegyelmesen malasztodat, hogy míkor bűneinket az önkéntes fenyítéssel zabolázzuk, inkább gyötrődjünk ideigvaló szenvedéssel, semmint az örök büntetésre ítéltessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Engedd meg, kérünk, mindenható Isten, hogy mi, akik oltalmazásod kegyelmét keressük, megszabadulva minden gonosztól, neked biztonságos elmével szolgálhassunk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!