144. zsoltár (1-9;~dox)
1
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet *
mindenkoron és örökkön /örökké.
2
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet *
mindenkoron és örökkön /örökké.
3
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, *
az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, *
és hatalmasságodat /megvallják.
5
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, *
és csodatetteidet /elmondják.
6
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, *
és nagyságodat hírül /adják.
7
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, *
és igazságodon ujjon/ganak.
8
Könyörülő az Úr és /irgalmas, *
hosszantűrő és nagyir/galmú.
9
Édes az Úr minden/kihez, *
irgalmassága ott van minden műve /fölött.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár (~dox)
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
Meghajolva
146. zsoltár (~dox)
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
Meghajolva
147. zsoltár (~dox)
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!