115. zsoltár (~dox)
1
Hittem, és ki is /mondottam *
még megalázottságomnak ide/jén is!
2
Mikor így szóltam fölindulá/somban: *
Hazug minden /ember.
3
Mit adjak az /Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /adott?
4
Az üdvösség kelyhét /veszem, *
és az Úr nevét /hívom.
5
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népe /e lőtt.
6
Drága dolog az Úr sze/mében *
az ő szentjeinek /halála.
7
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
8
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, *
és az Úr nevét /hívom.
9
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népének színe /előtt.
10
Az Úr házának csarnoka/iban, *
tebenned, ó, Jeru/zsálem.
Meghajolva
119. zsoltár (~dox)
1
Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak /engem, *
és meghallgatott /engem.
2
Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug /ajkaktól, *
az álnok /nyelvtől!
3
Mi érjen téged, te, /álnok nyelv, *
mi legyen a te /jutalmad?
4
A hatalmasnak éles /nyilai, *
s vele pusztító /tüzek.
5
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom /ideje, *
a sötétség lakói között /lakozom.
6
Régóta van már számkivetésben az én /lelkem *
azok közt, kik a békét /gyűlölik.
7
Én békességes voltam, midőn /szóltam, *
ok nélkül támadtak /ellenem.
Meghajolva
139. zsoltár (~dox)
1
Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, /embertől, *
az álnok férfiaktól ments meg engem! /engem!
2
Kik gonoszságokat gondoltak szívükben, /szívükben, *
egész nap háborúságot szítanak. /szítnak.
3
Megélesítették nyelvüket, mint a kígyóét, /kígyóét, *
áspisok mérge az ő ajkuk alatt. /alatt.
4
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös /kezétől, *
és az álnok férfiaktól ments meg /engem!
5
Kik megejteni gondolták lépé/semet, *
tőrt rejtettek el nékem a /kevélyek.
6
És köteléket vontak föl /csapdának, *
az út mellett gáncsot vetettek /nékem.
7
Mondám az Úrnak: ✝
Én Istenem /vagy te, *
hallgasd meg, Uram, könyörgésem /szavát!
8
Uram, Uram, én megszabadulásom /e reje, *
beárnyékoztad fejemet a harc /napján.
9
Ne adj át engem, Uram, kívánságom ellen a /bűnösnek, *
ne hagyjad teljesülni az ő /terveit!
10
Fölemelik körülöttem /fejüket, *
de ajkaik gonoszsága elborítja /őket.
11
Eleven parázs hullik /rájuk, *
leveted őket a mélységbe, és többé föl nem /kelnek.
12
Meg nem állhat a földön, ki nyelvével /vétkezik, *
az álnok embert romlásba hajszolja gonosz/sága.
13
Tudom, hogy az Úr szolgáltat igazságot a védte/lennek, *
elégtételt ad a szegé/nyeknek.
14
Az igazak pedig hálát adnak a te /nevednek, *
és az egyenes szívűek színed előtt /laknak.
Meghajolva
140. zsoltár (~dox)
1
Uram, tehozzád kiáltok, siess /hozzám, *
figyelmezzél az én szómra, mikor /kiáltok!
2
Szálljon fel az én imádságom, miként a tömjénfüst, a te színed /elé, *
s kezeimnek fölemelése legyen előtted esteli /áldozat!
3
Zárd be, Uram, az én /számat, *
és tégy őrizetet ajkamnak ajta/jához!
4
Ne engedd szívemet gonosz szavakra /hajlani, *
s mentségeket keresni bűne/imre!
5
Mint azok az emberek, akik gonoszságot /tesznek, *
ne legyen részem az ő gyönyörűséges étke/ikben!
6
Feddjen meg engem irgalmasságában az igaz és fenyítsen meg engem, ✝
a bűnösök olaja pedig ne illatozzék /fejemen, *
gonoszságaik ellen imád/kozom!
7
Vezéreik a kősziklához /vettetnek, *
akkor meghallják szavam /erejét.
8
Mint a földből kiszántott és széthasított /rögök, *
úgy hulljanak a pokol torkába /csontjaik!
9
Rajtad, ó, Uram, terajtad az én /szemeim, *
hozzád menekülök, ne oltsd ki az én /lelkemet!
10
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem állí/tottak, *
a gonosztevőknek botrányköve/itől!
11
Saját hálójukba esnek a /bűnösök, *
én pedig egymagamban /átmegyek.
Meghajolva
141. zsoltár (~dox)
1
Szavammal az Úrhoz /kiáltok, *
szavammal az Úrhoz /könyörgök.
2
Kiöntöm színe előtt az én siral/mamat, *
és nyomorúságomat előtte /feltárom.
3
Mert megfogyatkozott bennem a /lélek, *
pedig ismered az én ösvénye/imet.
4
Az úton, amelyen /járok, *
tőrt rejtének el /nékem.
5
Jobbra tekintek, és /nézek, *
és nincs, ki megismerjen /engem.
6
Elveszett a menekvés /éntőlem, *
és nincs, ki megkeresse az én /lelkemet.
7
Hozzád kiáltok, Uram, ✝
s mondom: Te vagy az én remény/ségem, *
osztályrészem az élőknek /földjén.
8
Figyelmezz az én könyörgé/semre, *
mert igen megaláztak /engem.
9
Szabadíts meg üldöző/imtől, *
mert elhatalmasodtak /rajtam!
10
Hozd ki a börtönből az én /lelkemet, *
hogy dicsőíttessék a te /neved!
11
És vegyenek körül engem az /i gazak, *
hisz megfizetsz /nékem!
Meghajolva
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!