Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Himnusz
1)
Hatalmas Úr, egy Istenünk /dolgok rendjét ki megszabod, /a reggelt fénnyel látod el, /s tüzes nappal a délidőt:
2)
Viszályok lángját fojtsad el, /s a szenvedélyek vad tüzét, /a testnek hozzál jó erőt, /békével áldd a szíveket!
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Hatalmadat serkentsd fel, ó, Urunk, jöjj el végre, hogy megszabadíts minket!
A görbeségek egyenessé lesznek, a rögös földek úttá simulnak, jöjj el, ó, Urunk, és ne késlekedjél, alleluja!
122. zsoltár
1)
Hozzád emelem az én szeme/imet, * ki a mennyekben /lakozol.
2)
Íme, miként a szolgák /szeme * az ő uruknak /kezére,
3)
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, * míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
4)
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, * mert igen elteltünk gyalá/zattal!
5)
Mert igen betelt a mi /lelkünk, * hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
1)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * vallja meg most /Izráel,
2)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * midőn reánk támadtak az /emberek,
3)
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, * midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
4)
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, * örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
5)
Áldott legyen /az Úr, * ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
6)
Kiragadtatott a mi /lelkünk, * mint a madár a vadászok /tőréből.
7)
A tőr elron/tatott, * és mi megszaba/dultunk.
8)
A mi segítségünk az Úr ne/vében, * ki a mennyet és a földet /alkotá.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
1)
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, * meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
2)
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, * népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3)
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, * nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
4)
Tégy jót, Uram, a /jókkal, * az egyenes szívű/ekkel!
5)
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, * békesség legyen Izrá/elen!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Fil 4)
Testvérek! Ne aggodalmaskodjatok semmiért, ✝ hanem mindenben imádsággal, könyörgéssel és hálaadással * szálljanak fel a ti kéréseitek az Istenhez!
Responzórium
Mutasd meg, ✝ ó Urunk nékünk * irgalmasságodat! MUTASD MEG... V! És a Te üdvösségedet * add meg nékünk! Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. IRGALMASSÁGODAT!... MUTASD MEG...
Verzikulus
V) Emlékezzél, Uram, mirólunk, jóakarattal a te néped iránt!
R) Látogass meg minket üdvösségeddel!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Kelj fel, kérünk Urunk, hatalmaddal, és jöjj el; nagy pártfogásoddal légy segítségünkre, hogy kegyelmednek támogatása által megbocsátó irgalmad siettesse azt, amit bűneink visszatartanak. Aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!