Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
122. zsoltár
1
Hozzád emelem az én szeme/imet, *
ki a mennyekben /lakozol.
2
Íme, miként a szolgák /szeme *
az ő uruknak /kezére,
3
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, *
míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
4
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, *
mert igen elteltünk gyalá/zattal!
5
Mert igen betelt a mi /lelkünk, *
hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
8
A mi segítségünk az Úr ne/vében, *
ki a mennyet és a földet /alkotá.
7
A tőr elron/tatott, *
és mi megszaba/dultunk.
6
Kiragadtatott a mi /lelkünk, *
mint a madár a vadászok /tőréből.
5
Áldott legyen /az Úr, *
ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
4
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, *
örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
3
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, *
midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
2
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, *
midőn reánk támadtak az /emberek,
1
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, *
vallja meg most /Izráel,
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
2
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, *
népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, *
nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
5
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, *
békesség legyen Izrá/elen!
4
Tégy jót, Uram, a /jókkal, *
az egyenes szívű/ekkel!
1
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, *
meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
Ez az a nap, ✝ melyet az Úr szerzett nekünk, * örvendezzünk, s vigadjunk rajta. Ez az a nap... V. (!) Mondja most Izrael, mert jó, * mert az ő irgalmassága örökkévaló. * örvendezzünk... Ez az a nap...
Responzórium
Alleluja! Alleluja!... V. (!) Felelvén pedig az angyal mondta az asszonyoknak: kit kerestek? * Azok pedig felelték: a Názáreti Jézust. * Alleluja!... V. (!) Az Úr angyala leszállott a mennyből, * és odalépve elhengeríté a követ és leült reá. * Alleluja!... Alleluja!...
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Isten, ki a Húsvét megünneplésében a világnak orvosságot nyújtottál, a te népedet, kérünk, kísérjed útján mennyei adománnyoddal, hogy mind a tökéletes szabadságot elérhessék, mind pedig az örökkévaló életre eljussanak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!