Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Himnusz | Latin incipit
1
Hatalmas Úr, egy Istenünk
dolgok rendjét ki megszabod,
a reggelt fénnyel látod el,
s tüzes nappal a délidőt:
2
Viszályok lángját fojtsad el,
s a szenvedélyek vad tüzét,
a testnek hozzál jó erőt,
békével áldd a szíveket!
3
Kérünk, teremtő Istenünk,
vigadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!
Urunk, tenéked glória,
ki győztesként a mennybe lépsz,
áldassák véled szüntelen
Atyád, s jóságos Lelked is!
Ámen!
Antifóna | Latin incipit · 8c
122. zsoltár
2
Íme, miként a szolgák /szeme *
az ő uruknak /kezére,
5
Mert igen betelt a mi /lelkünk, *
hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
4
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, *
mert igen elteltünk gyalá/zattal!
3
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, *
míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
1
Hozzád emelem az én szeme/imet, *
ki a mennyekben /lakozol.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
3
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, *
midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
8
A mi segítségünk az Úr ne/vében, *
ki a mennyet és a földet /alkotá.
7
A tőr elron/tatott, *
és mi megszaba/dultunk.
6
Kiragadtatott a mi /lelkünk, *
mint a madár a vadászok /tőréből.
5
Áldott legyen /az Úr, *
ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
4
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, *
örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
2
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, *
midőn reánk támadtak az /emberek,
1
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, *
vallja meg most /Izráel,
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
1
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, *
meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
2
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, *
népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, *
nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
4
Tégy jót, Uram, a /jókkal, *
az egyenes szívű/ekkel!
5
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, *
békesség legyen Izrá/elen!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Zsid 4,15–16
Nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságinkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, a bűnt kivéve. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, ✝ hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, * alkalmas időben való segítségül.
Responzórium
Verzikulus
V. Az én Istenemhez és a ti Istenetekhez, alleluja.
R. Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, alleluja.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ámen!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!