Bevezetés
Himnusz
1)
Hatalmas Úr, egy Istenünk /dolgok rendjét ki megszabod, /a reggelt fénnyel látod el, /s tüzes nappal a délidőt:
2)
Viszályok lángját fojtsad el, /s a szenvedélyek vad tüzét, /a testnek hozzál jó erőt, /békével áldd a szíveket!
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Mondta a szolgáló Péternek: bizony, te is közülük való vagy, beszéded is elárul téged.
122. zsoltár
4)
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, * mert igen elteltünk gyalá/zattal!
5)
Mert igen betelt a mi /lelkünk, * hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
3)
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, * míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
2)
Íme, miként a szolgák /szeme * az ő uruknak /kezére,
1)
Hozzád emelem az én szeme/imet, * ki a mennyekben /lakozol.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
3)
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, * midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
8)
A mi segítségünk az Úr ne/vében, * ki a mennyet és a földet /alkotá.
7)
A tőr elron/tatott, * és mi megszaba/dultunk.
6)
Kiragadtatott a mi /lelkünk, * mint a madár a vadászok /tőréből.
5)
Áldott legyen /az Úr, * ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
4)
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, * örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
2)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * midőn reánk támadtak az /emberek,
1)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * vallja meg most /Izráel,
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
5)
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, * békesség legyen Izrá/elen!
1)
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, * meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
2)
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, * népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3)
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, * nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
4)
Tégy jót, Uram, a /jókkal, * az egyenes szívű/ekkel!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 63)
Körülnéztem, és nem volt segítő, ✝ kerestem, és nem volt, aki megsegítsen engem, * és szabadulást szerzett nekem az én karom, és haragom megsegített engem.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek, Krisztus az új szövetségnek a közvetítője, halálát közbevetette az első szövetség alatt történt törvényszegések váltságáért, ✝ hogy a hivatottak az örökké tartó örökségnek ígéretét elnyerjék * Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! Krisztus engedelmes volt értünk a halálig, éspedig a kereszten. ✝ Ezért az Isten igen felmagasztalta őt, és nevet adott néki, * mely fölötte van minden névnek.
Responzórium
Szabadíts meg engem ✝ az oroszlán szájától, * és a vadállatok támadásától engem, megalázottat! SZABADÍTS... V! Ragadd el a kard élétől, ó, Isten, az én lelkemet, * s mi bennem a legdrágább, az ebek hatalmából. ÉS A VADÁLLATOK... SZABADÍTS...
Verzikulus
V) A vérszomjas emberekkel életemet!
R) Ne veszítsd el a gonoszokkal, Isten, az én lelkemet!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Szenteld meg, kérünk, Urunk, a mi böjtölésünket, és ajándékozz nekünk kegyesen feloldozást minden vétkünk alól.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!