Bevezetés
Himnusz
1)
Hatalmas Úr, egy Istenünk /dolgok rendjét ki megszabod, /a reggelt fénnyel látod el, /s tüzes nappal a délidőt:
2)
Viszályok lángját fojtsad el, /s a szenvedélyek vad tüzét, /a testnek hozzál jó erőt, /békével áldd a szíveket!
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Mondta a szolgáló Péternek: bizony, te is közülük való vagy, beszéded is elárul téged.
122. zsoltár
4)
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, * mert igen elteltünk gyalá/zattal!
5)
Mert igen betelt a mi /lelkünk, * hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
3)
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, * míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
2)
Íme, miként a szolgák /szeme * az ő uruknak /kezére,
1)
Hozzád emelem az én szeme/imet, * ki a mennyekben /lakozol.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
3)
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, * midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
8)
A mi segítségünk az Úr ne/vében, * ki a mennyet és a földet /alkotá.
7)
A tőr elron/tatott, * és mi megszaba/dultunk.
6)
Kiragadtatott a mi /lelkünk, * mint a madár a vadászok /tőréből.
5)
Áldott legyen /az Úr, * ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
4)
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, * örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
2)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * midőn reánk támadtak az /emberek,
1)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * vallja meg most /Izráel,
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
5)
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, * békesség legyen Izrá/elen!
1)
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, * meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
2)
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, * népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3)
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, * nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
4)
Tégy jót, Uram, a /jókkal, * az egyenes szívű/ekkel!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 63)
Körülnéztem, és nem volt segítő, ✝ kerestem, és nem volt, aki megsegítsen engem, * és szabadulást szerzett nekem az én karom, és haragom megsegített engem.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek, Krisztus az új szövetségnek a közvetítője, halálát közbevetette az első szövetség alatt történt törvényszegések váltságáért, ✝ hogy a hivatottak az örökké tartó örökségnek ígéretét elnyerjék * Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! Krisztus engedelmes volt értünk a halálig, éspedig a kereszten. ✝ Ezért az Isten igen felmagasztalta őt, és nevet adott néki, * mely fölötte van minden névnek.
Responzórium
Szabadíts meg engem ✝ az oroszlán szájától, * és a vadállatok támadásától engem, megalázottat! SZABADÍTS... V! Ragadd el a kard élétől, ó, Isten, az én lelkemet, * s mi bennem a legdrágább, az ebek hatalmából. ÉS A VADÁLLATOK... SZABADÍTS...
Verzikulus
V) A vérszomjas emberekkel életemet!
R) Ne veszítsd el a gonoszokkal, Isten, az én lelkemet!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Szívünkbe, kérünk, Urunk, öntsd be kegyelmesen malasztodat, hogy míkor bűneinket az önkéntes fenyítéssel zabolázzuk, inkább gyötrődjünk ideigvaló szenvedéssel, semmint az örök büntetésre ítéltessünk.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!