Vissza

118. zsoltár (169-176;~dox)

169 Jusson színed elé az én könyörgésem, /⁠Uram, *
a te igéd szerint adj értelmet /⁠nekem!

170 Hatoljon fel színed elé az én /⁠kérelmem, *
ígéreted szerint szabadíts meg /⁠engem!

171 Ajkaimról a dicséret éneke /⁠árad, *
ha igazságaidra tanítasz /⁠engem.

172 Nyelvem a te szavadat /⁠hirdeti, *
mert minden parancsolatod /⁠igazság.

173 Legyen a te kezed segítsé/⁠gemre, *
mert a te parancsolataidat válasz/⁠tottam!

174 Vágyódtam a te üdvözítésedre, /⁠Uram, *
és törvényedben van az én gyönyörű/⁠ségem.

175 Él az én lelkem, és dicsér /⁠téged, *
és a te ítéleteid megsegítenek /⁠engem.

176 Mint az elveszett juh, eltéve/⁠lyedtem, *
keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feled/⁠keztem!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

118. zsoltár (1-8;~dox)

1 Boldogok, kik szeplőtelenek az ő /⁠útjukon, *
és az Úr törvénye szerint /⁠járnak.

2 Boldogok, kik az ő bizonyságaira /⁠figyelnek, *
teljes szívükből kere/⁠sik őt.

3 Akik nem cselekszenek gonosz/⁠ságot, *
hanem az ő útjaiban /⁠járnak.

4 (!) Te ren/⁠delted, *
hogy parancsolataidat híven megő/⁠rizzük.

5 Bár igazíttatnának arra /⁠utaim, *
hogy megtartsam a te igazsága/⁠idat!

6 Meg nem szégyenülök /⁠akkor, *
ha minden parancsolatodat szemem előtt /⁠tartom.

7 Hálát adok néked egyenes /⁠szívvel, *
mert megtanultam a te igazvoltodnak ítéle/⁠teit.

8 A te igazságaidat megő/⁠rizem, *
ne hagyj el soha /⁠engemet!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

118. zsoltár (9-16;~dox)

9 Hogyan tisztítja meg az ifjú az ő /⁠útját? *
A te szavaidnak megtartása /⁠által.

10 Én teljes szívemből kereslek /⁠téged, *
ne hagyj eltérni engem parancsolata/⁠idtól!

11 Szívembe elrejtettem a te beszé/⁠dedet, *
hogy ne vétsek /⁠ellened.

12 Áldott vagy, /⁠Uram, *
taníts meg engem a te igazsága/⁠idra!

13 Én ajkaimmal /⁠hirdetem *
a te szádnak minden ítéle/⁠teit.

14 Gyönyörködöm az útban, mit bizonyságaid kijelöltek /⁠nekem, *
jobban, mint bármi gazdag/⁠ságban.

15 A te parancsolataidban gyakorlom /⁠magam, *
és vigyázom a te uta/⁠idat.

16 A te igazságaidon elmél/⁠kedem, *
el nem felejtem szava/⁠idat.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Responzórium

Sírjál, mint a szűz, én népem, — és pásztorai jajgassatok, hamuban és gyászruhában! * Mert eljött az Úr nagy és igen keserves napja. Sírjál, mint... V. (!!) Övezzétek föl magatökat, ti papok, — és siránkozzatok, az oltár szolgái, — hintsetek hamut magatokra. * Mert eljött... Sírjál, mint...

Verzikulus

V. Te pedig, Uram, könyörülj rajtam.
R. Kelts föl engem, és megfizetek nekik.

Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Vissza