Bevezetés
Himnusz
1)
Viszályok lángját fojtsad el, /s a szenvedélyek vad tüzét, /a testnek hozzál jó erőt, /békével áldd a szíveket!
2)
Hatalmas Úr, egy Istenünk /dolgok rendjét ki megszabod, /a reggelt fénnyel látod el, /s tüzes nappal a délidőt:
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
122. zsoltár
2)
Íme, miként a szolgák /szeme * az ő uruknak /kezére,
5)
Mert igen betelt a mi /lelkünk, * hogy gúnyolnak minket a bővelkedők, és megvetnek a /kevélyek.
4)
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj /rajtunk, * mert igen elteltünk gyalá/zattal!
3)
S miként a szolgálók szeme az ő asszonyuk kezére, ✝
úgy tekint a mi szemünk Urunkra, Iste/nünkre, * míg csak meg nem könyörül /rajtunk.
1)
Hozzád emelem az én szeme/imet, * ki a mennyekben /lakozol.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
123. zsoltár
7)
A tőr elron/tatott, * és mi megszaba/dultunk.
8)
A mi segítségünk az Úr ne/vében, * ki a mennyet és a földet /alkotá.
6)
Kiragadtatott a mi /lelkünk, * mint a madár a vadászok /tőréből.
5)
Áldott legyen /az Úr, * ki nem engedte, hogy foguknak martaléka /legyünk!
4)
Talán a víz elnyelt volna minket, ✝
megáradt patakon ment által a mi /lelkünk, * örvénylő vizeken ment át a mi /lelkünk.
3)
Talán elnyeltek volna minket ele/venen, * midőn az ő haragjuk fölgerjedt /ellenünk.
2)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * midőn reánk támadtak az /emberek,
1)
Ha az Úr közöttünk nem lett /volna, * vallja meg most /Izráel,
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
124. zsoltár
1)
Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion /hegye, * meg nem inog az, és mindörökké /megmarad.
2)
Jeruzsálemet hegyek veszik /körül, * népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
3)
Mert nem hagyja az Úr az igazak osztályrésze fölött a bűnösök /vesszejét, * nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák /kezüket.
4)
Tégy jót, Uram, a /jókkal, * az egyenes szívű/ekkel!
5)
A ferde utakra hajlókat pedig űzze az Úr a gonosztevők /közé, * békesség legyen Izrá/elen!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 50)
Olyanná tettem arcomat, mint az igen kemény kőszikla, és tudom, hogy meg nem szégyenülök. Közel van az, ki által megigazulok, ki szól ellenem? Álljunk elé együtt, ki az én ellenfelem? Jöjjön hozzám, íme, az Úr Isten az én segítőm, ki az, ki kárhoztat engem? ✝ Íme, mind elavulnak, mint a ruha, * s a moly eszi meg őket.
Responzórium
Verzikulus
V) A vérszomjas emberekkel életemet!
R) Ne veszítsd el a gonoszokkal, Isten, az én lelkemet!
Könyörögjünk!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik annyi ellenséges dolog közé helyeztetvén a magunk erőtlensége miatt csődöt mondunk, egyszülött Fiad szenvedésének szószólása révén új erőt nyerjünk. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!