118. zsoltár (97-104;~dox)
97
Mely igen szeretem a te törvényedet, /Uram, *
azon jár egész nap az én gondo/latom!
98
Ellenségeimnél bölcsebbé tett a te parancso/latod, *
mert enyém az /örökké.
99
Minden tanítómnál okosabbá /lettem, *
mert a te bizonyságaidban elmél/kedem.
100
Többet értettem meg, mint a /vének, *
mert a te parancsolataidat /kutattam.
101
Minden gonosz úttól eltiltottam /lábamat, *
hogy megőrizzem igé/idet.
102
Ítéleteidtől el nem /hajlottam, *
mert te adtad nékem a /törvényt.
103
Mily édes ínyemnek a te /szavad, *
méznél édesebb az ajka/imnak!
104
A te parancsolataidból nyertem /értelmet, *
azért gyűlölöm a hazugságnak minden /útját.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (105-112;~dox)
105
Lámpás a te igéd az én lépte/imnek, *
ösvényeimen vilá/gosság.
106
Megesküdtem, és állni /akarom, *
hogy teljesítsem igazvoltodnak ítéle/teit.
107
Megaláztattam, Uram, /szerfölött, *
eleveníts meg engem a te igéd /szerint!
108
Az én számnak önkéntes áldozatait vedd kedvesen, /Uram, *
és a te ítéleteidre taníts meg /engem!
109
Kezemben van a lelkem /mindenkor, *
de a te törvényedet el nem /feledem.
110
A bűnösök tőrt vetettek /nékem, *
de a te parancsolataidtól el nem téve/lyedtem.
111
Örökségemmé lettek a te bizonyságaid mindö/rökre, *
mert bennük van az én szívemnek vigas/sága.
112
Szívemet arra hajlítottam, hogy igazságaidat /megtegyem, *
az örökkévaló juta/lomért.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (113-120;~dox)
113
Gyűlölöm a megosztott szívű/eket, *
és szeretem a te törvé/nyedet.
114
Te vagy nékem pajzsom s mene/dékem, *
és a te igédben igen /bízom.
115
Távozzatok el tőlem, ti, rossza/karók, *
én Istenem parancsolatait /vizsgálom!
116
Végy föl engem ígéreted szerint, és akkor /élek, *
és ne szégyeníts meg engem várakozá/somban!
117
Segíts rajtam, és megszaba/dulok, *
és a te igazságaiddal foglalkozom /mindenkor!
118
Elveted mindazokat, akik eltávoztak a te igazsága/idtól, *
mert igaztalan az ő /szándékuk.
119
Félredobod, mint a salakot, a földnek minden /bűnösét, *
azért szeretem a te rendelése/idet.
120
Szegezd át félelmeddel az én /testemet, *
mert megrettentem a te ítélete/idtől!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
Ó, választott szőlőm, akit én plántáltam, * hogyan változhattál ily keserűvé? — Engem keresztre feszítesz, — és Barrabást engeded szabadon. Ó, választott... V. (!!) Kerítést fontam köréd, és válogatott kövekből őrtornyot építettem. * hogyan változhattál... Ó, választott...
Verzikulus
V. Epét adtak nékem eledelül.
R. És szomjúságomban ecettel itattak engem.
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!